Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gya... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Klári Bodó: T. Ákos egyszer azt mondta, hogy átadja az írásait a Széchényi Könyvtár kézirattárának. Nem tudom, létezik-e még ez a szolgáltatás és tényleg ott vannak-e az ő kéziratban maradt munkái. Kutatójeggye... (2018.08.03. 16:18) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél előbb, jobb egészségben! (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét - tehát ha még tovább beszélne az itteni műsorvezető, akkor azt is meg kellene várnia. Persze előz... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • Utolsó 20

2018.07.21. 10:38 emmausz

Ez az

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? – skandálja Kölcsey. Kérdése a levegőben kóvályog. Nem tudom, mit ér. Mindenesetre a múlt azért érdekes, mert az már a mienk. Az már megvolt, annak egyszer már részesei voltunk. Rá emlékezni talán éltet is.
Valamit kerestem a korábbi fotók között, és átlapoztam a virtuális albumok közül a 2011-est. Hogy mi minden történt akkor, hogy miféle témák fogtak meg engem, hogy unokáink miket csináltak, hogy néztek ki, hogy magunk is mennyivel virgoncabbak voltunk… Lehet, hogy a múlt nem tesz hozzá konkrét történéseket jelenünkhöz, de vigaszunkra szolgál, egyfajta idill érzetét táplálja bennünk. Amikor az ember jó évtized óta nyugdíjas, óhatatlanul leegyszerűsített képletek szerint él. Sokunkat életben tart – ameddig életben tart – az orvoslás és a gyógyszeripar.
Életminőségünk azért változik – hogy finoman fogalmazzak. Szinte naponta találkozunk betegségükről beszámoló kortársakkal. Kinek a csontjai kopnak el, kinek az ízületei mondják fel a szolgálatot, ki kezdődő alzheimeres. Mindenképpen a hanyatlás időszaka ez, ha kapálódzunk ellene, ha nem. Ma egyik ismerősünk elmondta, hogy mindketten milyen jól nézünk ki. Igazán örültünk neki, persze magamban tartottam a hírt, hogy rendszeresen kemó-kezelésre járok. Inkább azt válaszoltam neki, hogy ő is igazán jól néz ki.
A jövő…
Elgondoltam a múlt képeit nézegetve, hogy akkor még nem számoltam azzal, hogy miféle eü.-i problémákkal kell szembenéznem a jövőben. Igaz, hogy ötven évig nem feküdtem kórházban, igaz, hogy nem volt műtétem a mandulaeltávolításon kívül, de sejtelmem se volt róla, hogy milyen gyökeresen meg fog változni ez a gyakorlat. Már nem számolom, hányszor feküdtem be ezért vagy azért kórházba. Inkább örülök minden itthon töltött napnak. A kemó két nap és két éjszakát igényel. Már befekvésem percében az foglalkoztat, hogy mikor tűzök haza.
Magamra ismerek az ócska viccben: A kopasz katona dilisnek mutatja magát. Mániája, hogy minden papírfecnit felszed a földről, megvizsgálja, és azt mondja: Ez nem az. Megunják felettesei, és kivizsgáltatják, melynek eredményeként leszerelik. Megy boldogan hazafelé a leszerelési papírral a kezében, lobogtatja a lapot és bekiabál a drótkerítésen bakatársainak: Ez az. Ez az!
Nekem a harmadik nap reggele ilyen. Az az a pillanat, amire 48 órán át vártam.          

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8814126589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.