Mickey webnaplója

Számítógépem augusztus vége felé azt mondta, hogy nyikk, majd hogy nyekk. Pontosabban először egy meghajtót nem talált meg, amin minden dokumentumom leledzett, majd a word-ablak vonakodott engedelmeskedni, utóbb pedig az egész gép kihunyt. Kiderült, hogy a 120 gigás SSD adta meg magát. A szervizben azt mondta a mester, hogy az SSD neki hol nem működött, hol pedig igen. A lényeg a lényeg, sikerült lementenie a csaknem 30 000 képet, és kb. 5000 blogbejegyzésemet, ami természetesen ezen volt (legalábbis elsőre úgy látom). Most itthon a gép, és működik, hála Istennek és a PC-gurunak, én viszont csak úgy-ahogy, ezért holnap megkezdem minden valószínűség szerint a 8. kemót. Egyre fogy a türelmem, pedig nemrég még 11 adag előtt álltam, most meg már csak öt van hátra.
***
Az iskolaév újra indult, (apjaty b skóle, ahogy az orosz mondja) mégpedig egy esőverte napon. Nem történt semmi különös, mégis furcsa, hogy legkisebb (nálam nagyobb) gyermekünk és felesége nagyobb fiacskája megindult az évtizedekig tartó tanulásnak. Látszólag roppant lelkesen. Örökzöld a kérdés, hogy mit kap ott a jobb félteke, hiszen a tudás központja a bal félteke. Egy másik kérdés, hogy hogyan fog szocializálódni. Teljesen konformista lesz-e, vagy rajta hagyják „erejét, durva kérgét” ( – szóla Arany J.).
Ami személyesen érint, az az idő sebes pörgése. Mintha tegnap történt volna, hogy felváltva adtuk kézről-kézre az immár iskolás fiút, amikor pici korában beteg volt. Azóta hány és hány közös élményünk akadt. Igen sok fotó és néhány videó őrzi ezek emlékét (már látszik, hogy muszáj kirakni mindent egy külső tárhelyre, mert nagy az adatvesztés veszélye).
***
A szeptemberi Füles Bagoly viccei gyengék. Rossz anyósvicc és egyebek, tulajdonképpen nem is viccek ezek, hanem gúnyos poénok. Idegenek látják úgy, hogy mi magyarok többnyire mások hitványságának örülünk, a magyar humor egy jó része erre alapul. Nem túl hízelgő számunkra.
PS. Na jó, ez kicsit szellemes.
„A megrendelő faggatja a szakit: Mondja, mi a munkamódszere, mester?
Az, hogy soha nem dolgozom reggeli előtt. De ha mégis reggeli előtt kell hozzáfognom, akkor előbb feltétlen megreggelizek.”