Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • Utolsó 20

2018.09.09. 10:23 emmausz

Heuréka!

Tegnap olvastam egy FB-bejegyzést arról, hogy (Dél-)Amerikában, ha valaki panaszkodik, négyen öten körbeveszik, hogy segítsenek rajta. Ám hamar rájönnek arra, ha valaki notórius panaszkodó. Az olyat egyszer s mindenkorra magára hagyják. Nem illik másokat saját nyavalygásunkkal traktálni. Tudta ezt már Petőfi is: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. / De a mai alkalommal (Veni Sancte) a prédikációban is erős hangsúlyt kapott a téma. Az év mottója legyen: örömben élni, a panaszkodást mellőzni. Szép program. Nagyon tudta ezt Örkény, akit humora sose hagyta cserben. Egyik egypercesét muszáj idehozni:
-  Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim
.

               (Hogylétem)
Örkény tehát javíthatatlan optimista, akit érdemes mentalitásában követni.
Nekem meg időről időre akadnak ötleteim, hogy a világ sorsát hogyan lehetne könnyebbé tenni. Elöljáróban elmondom, hogy együtt feküdtem egy öregemberrel a kórházban, aki elmesélte, hogy egy nő megállt kocsijával parkolás céljából egy igen szűk lehetőséget biztosító helyen. Majd utasította a járművét, hogy álljon be. Az autó pedig kissé előre ment, majd egy kanyarítással bepattant a két másik kocsi mögé. Ja, így könnyű, morfondírozott emberem.   
Azonnal az jutott eszembe, hogy a páciensek jó részét rossz vénájúnak tekintik a szakápolók, mert nem sikerül elsőre – másodikra – uram, bocsá' harmadikra beszúrni a kanült. Heuréka! – kiáltottam fel magamban. Kolombusztojás.
Megoldásra javasolom a kanülbeszúró automata megalkotását.
Áll egy mesterséges agyból, amely eldönti, hogy a kar mely része alkalmas arra, hogy elsőre sikeresen beszúrja a tűt a helyére (amely nem szór, nem csíp). A másik rész a végrehajtó robot, amely pici fájdalomenyhítőt ad, majd villámgyorsan helyére nyomja az eszközt (nem reszkető kézzel, nem bizonytalankodva, hogy vajon alkalmas helyet talált-e).
Hát nem egyszerű?
Ha alkalmazásba kerül a működő ketyere, egy gonddal kevesebb.
Mosolyogj!

(Ja, el ne felejtsem: a szokásos 1%-ot kérem a forgalmazás hasznából.)       

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr414230527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.