Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?

Utolsó kommentek

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: Ja, máshol...:) (2018.08.26. 11:18) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: 8 fok? Jól lehült... (2018.08.26. 11:16) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Utolsó 20

2018.10.05. 10:07 emmausz

A hal jele a homokban

Szerda reggel felpattantam, megkeményítettem arcomat, és elindultam a 10. kemóra. Örömmel tapasztaltam, hogy az a nővérke van szolgálatban, aki nyugodtan és biztos kézzel szúrja belém a branült. Most is ez történt. (A branül tűjét egy kónuszos végű műanyag csövecske veszi körbe. Csak helyet csinál neki a tű, amit azonnal kihúznak a vénából. Csak a műanyagcső marad benne a csatlakozóval.)
A nővér figyelmeztetett, hogy egy áttétes beteg a halálán van a kettes ágyon. Ha úgy gondolom, várjak két órát, hogy más ágyra telepedhessek. Nem vártam. Lesz, ami lesz. A nővérnek igaza volt. Egy negyed óra elteltével úgy veszem észre, hogy BF úr melle nem emelkedik. Elsiettem hát jelenteni, hogy exitált a nagybeteg.
A nővér jött sietve, szakszerűen belegöngyölte egy tiszta műanyaglepedőbe, majd letakarta a tetemet fehér lepedővel. Figyeltem a tevékenységét. Diszkréten kis keresztet rajzolt a távozó homlokára. Néhai BF úr felesége is megérkezett, könnyeivel küszködve mesélte, hogy sokat szenvedett férje, így valóságos megváltás neki a halál, noha csak 65 éves volt. Van abban valami megszokhatatlan, hogy egy test, amely szellemmel és halhatatlan lélekkel bír, egyik pillanatról a másikra elválik egymástól: a test szellemestül elválik a lélektől, mely halhatatlan. Közelről láttam a folyamatot, és spontán imádkoztam érte: Istennek szent anyja imádkozzál érte, bűnösért most, a halála órájában. Ámen.      
Később szóba került, hogy szerkesztő publicista voltam nyugdíjaztatásom előtt. Az említett nővérke kérdezte, hogy melyik orgánumnál dolgoztam. Mondom neki, hogy a jezsuita Távlatoknál. Mire visszakérdez: A Horánszky utcában? Nem – válaszoltam –: a pasaréti Sodrás utcában működött a szerkesztőség. Ott nyomtam le az utolsó tizenöt esztendőt.
Ebben maradtunk.
A kemó 36 órás becsöpögtetését csak úgy lehet könnyen venni, ha van nálad egy jó könyv. Ezúttal volt nálam. Elég gyorsan eljött a kezelés vége. Mivel megkaptam a zárójelentést időben, hajnalban megindultam hazafelé. Fél ötöt mutatott az óra. Az az újszövetségi gondolat jutott eszembe, hogy megismétlődhetne velem, ami Szent Péterrel: Egy angyal leverte a bilincseit, kinyitotta börtöne ajtaját, és Péter kint találta magát a szabad levegőn. Mivel egy hónapja úgy kellett álmából felverni a kapuőrt, hogy nyissa már az ajtót, volt esélyem rá, hogy megismétlődik a jelenet: zárva találom a kórházi kijáratot. Ám nem ez történt, hanem az, hogy fent megszabadítottak az infúziós szerelékektől, lent pedig kinyílt a kapu előttem. Ugyanúgy, mint Péternek annak idején. Aki közösségébe igyekezett, én meg haza botorkáltam.         

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr314282945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.