Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?

Utolsó kommentek

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: Ja, máshol...:) (2018.08.26. 11:18) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: 8 fok? Jól lehült... (2018.08.26. 11:16) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Utolsó 20

2018.10.06. 20:27 emmausz

Nincs új a nap alatt

Tegnap megszabadultunk Neuhold márkajelzésű pianínónktól. Új gazdájának tréfából megemlítettem, hogy kellene szerződnünk az ügyben, miszerint kötelezi magát, hogy soha nem hozza vissza a hangszert.
Amit viszont el akartam mondani, hogy megismétlődött Örkény István egymondatosa: Túlélsz pöcök. A pianínó sokáig szerepelt a Népművészeti KSzV leltárában, mint olyan hangszer, amelyet egyik elhunyt igazgató valaha kedvelt, és amely ünnepségek kísérőhangszere lehetett.  Módomban állt megvenni. Sok kellemes órát köszönhetek annak, hogy kedvemre nyúzhattam. A Népműv. cég megszűnt, így hát túlélte a pöcök, jelen esetben a pianínó. De a jó száz éves és kétmázsás behemót hihetőleg engem is túl fog élni.
A szállítás másik analógiáját egy Gelléri Andor Endre-novella adja. Ez arról szól, hogy lépcsőházban cipelnek a hórukk-emberek egy mackót, egy testes páncélszekrényt. De kifulladnak, elakadnak. Ekkor jön egy pohos úr, egy bankár, akinek a segedelmével sikerül teljesíteni a szállítást, sikerül felcipelni a terhet az emeleti lakásba.
Van ez így.
Bár nem én bújtam a hevederbe, nem én vittem le a hangszert, hanem három markos legény, én – látva szenvedésüket – a magam szerény tömegével támogattam az akciót.  
Végül sikerült baleset nélkül elbánni a hatalmas tömeggel.
Ittunk hát egy-egy kávét a nagy ijedségre.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr714285929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.