Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások

Utolsó kommentek

  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. Például a háziorvosi gép NINCS összekötve a tőlünk pár megállónyira lévő kórházzal, ahol levették a ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • Utolsó 20

2018.10.10. 06:14 emmausz

Egy karmelita Magyarországon

Mára már meglehetősen sok könyvet olvastam stigmatizáltakról, misztikusokról, így hát meglehetős egykedvűséggel néztem bele egy újabb kötetbe. A könyv alcíme: Anna Maria Tauscher Bosch önéletrajza. Aztán valahogyan megfogott az 1855-ben született karmelita története. Nem akárki volt. Ötéves korában megjelent neki Jézus, és egész életét meghatározta ez a találkozás, mely érzésem szerint sokszor ismétlődött. Az apáca élő kapcsolatot alakított ki az Istennel. Családja felmenői a reformáció óta egy kivételével mind lelkészek voltak. Anna Mária katolizált. Belépett a karmelita rendbe, és sokfelé megfordult a világban. Járt Rómában többször is, de Hollandiában, Angliában, Svájcban, Olaszországban, az Újvilágban. Mondhatni világlátott apáca.
A róla szóló könyv XII. fejezete magyarországi tartózkodásának állít emléket. Meglehetősen fegyelmezetlen módon odalapoztam. Érdekelt, hogy mihez kezdett, milyen állapotokat talált itt. 1907 augusztusában érkezett ide társnőjével együtt. Az akkor kültelki és ateista lakosságú Újpesten telepedtek le, ahol a korabeli állapotokat mutatja: papot gyilkoltak. Az apácák szeretetükkel csakhamar odavonzották a helyieket. Gyermekeiket szeretettel tanították. Megváltozott a helyzet. Kápolnát létesítenek, az emberek pedig kezdenek templomba járni. Két évtized se telt el, és A. M. Tauscher négy helyen alapított anyaházat Bp.-en. Újpest után következett Kőbánya, Szentlőrinc, Erzsébetfalva. Itt érte őket a kommün, amiről így ír: „1919-ben a forradalom vihara söpört végig Magyarországon, főleg Budapesten. Főnöknőinket is igencsak megrázta; de ők sziklaszilárdan helyt álltak hitükért és gyermekeikért, és Istenben bízva kitartottak, jöjjön, aminek jönnie kell. Mint megtudták, nevük fölkerült a halálraítéltek listájára, de néhány nappal az ítélet végrehajtása előtt véget ért a forradalom.”
1924-ben Krisztus hívására távozott hazánkból. Így búcsúzik: „A Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármel négy zárdájának rakhattam le az alapjait... Isten oltalmában és segítésében és a buzgó nővérek hűséges együttműködésében bízva hagytam ott a megkezdett művet. Boldognak mondom magam, hogy a magyarokban az egyik legnemesebb és leghűségesebb nemzetet ismerhettem meg.” Lefogadom, hogy nem írta le ezeket az elismerő szavakat minden nemzetről, amelyeket meglátogatott és amelyekben dolgozott.
Meg kell vallanom, hogy megmelengette lelkemet ez az idézett utolsó egy mondat. Hát hogyne. Annyi gyalázatot terjesztenek rólunk. A nővérnek nem fizetett senki, hogy minket méltasson. Szívéből és tapasztalatai alapján nyilatkozott.
Olvastam már több ízben, hogy a magyarokat ki mindenki ismeri el valamilyen oknál fogva: Szent Pio atyától kezdve nyugati politikusok, írók, egyéb közéleti személyiségek. Nos, ezek sorába illik az általam felfedezett mondat.
Persze azt gondolom, hogy minden nemzetnek megvan a maga kis listája arról, hogy miért ők a legkiválóbbak, és ez természetes. Örüljenek ezeknek az elismeréseknek.
Mi is örülünk a miénknek.        

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6614293103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.