Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Tiborné Kaposi: De jó hogy megtaláltad a versikét. Énekelve olvastam végig:))) (2019.03.03. 13:39) Csasztuskák tegnap és ma
  • emmausz: köszönöm a visszajelzést :) :) :) (2019.03.02. 05:08) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...

Utolsó kommentek

  • Tiborné Kaposi: De jó hogy megtaláltad a versikét. Énekelve olvastam végig:))) (2019.03.03. 13:39) Csasztuskák tegnap és ma
  • emmausz: köszönöm a visszajelzést :) :) :) (2019.03.02. 05:08) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • Tiborné Kaposi: Jót kacagtam a viccen, épp ideje volt idejönni, hogy ne múljon el a mai 24 órám egy jó kacagás nélkül. Tudtam, hogy itt mindig találhatok okot egy kis jókedvre-derülésre:))) (2019.03.01. 21:54) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. Például a háziorvosi gép NINCS összekötve a tőlünk pár megállónyira lévő kórházzal, ahol levették a ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • Utolsó 20

2018.10.25. 17:58 emmausz

Jut eszembe: Nem panaszkodunk

Volt egy néhány ismerősöm, akinek mindig minden szép volt, jó volt, hasznos volt, értelmes volt, kellemes volt, pozitív volt. Ha valamit fehérnek akartak látni, akkor a feketére azt mondták, hogy sötétfehér. Nemritkán ökölbe szorult az öklöm, mert miért nevezik jónak a hitványat, miért vannak mindig megelégedve, miért, miért miért???
Pedig igazuk lehetett, legalábbis nagyrészt. Mindenesetre közelebb voltak ahhoz, hogy panaszmentesen éljenek. Mivel szép a világ, idén az a feladatunk az eklézsiában, hogy ne panaszkodjunk.
Ez nagyon pozitív, de nem mindig könnyű.
Valahogyan Karinthy Így írtok ti c. művének két verse ugrott be. Az egyik pozitív, a másik panaszkodó. Ebben a sorrendben idézem meg őket.
1. Jöjjön akkor először a pozitív.
NAPOS DÉLELŐTT A DUNAPARTON
(Impresszionizmus)
Mily szép foltok a budai hegyek
Egy asszony jön: a fején nagy kalap.

Két kislány és egy kutya játszanak,
Távolabb két kis kutya csak.
Az ég, mint egy fehér opál,
Egy kis asszony megszólal: Ó, Pál,
Egy tábornok agg lábán a vörös stráf
Ifjan, szépen a Világba nevet.
Egy angol-flastrom jön, mögötte
Ráragasztva egy ember lépeget.
Menjek talán a borbélyhoz, igen?
S szakállamról, e kék foltról, íziben
Leborotváltatnám magam most?
Ni, látok egy sárga villamost.
A Duna mily szép, kék szalag
S egy sötét nyílás az út, az alag
S mily friss, lila nyakkendője van annak az urnak, ott
Ki most a hídról a Dunába ugrott.
S mily szép az a kékhajú nő
Ki után, mint fekete folt futok.
Mily sárga, szép folt az a nő
S mily szép, kék folt a képemen az a folt
A pofontól, mit férjétől e percben kaptam volt.

  1. Jöjjön a panaszos is.
    Füst Milán: Epigramm
    Jaj Uram, engem bántanak.

    Nekem hideg nyállal kenik homlokom is.
    És bizonyos tekintetben mindig rúgnak hátulról.
    Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.
    És nekem kezeim ragadnak.
    Jaj, tele van a föld bévülről kukacokkal.
    És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.
    Jaj Istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.
    És fekete földben sötét homokot eszik ragadós gombócokba összeragadva.
    Jaj keserű így az élet azér' mondom szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, bizony, s a súlyos angyal letorpad.
    S fáklyáját lefelé fordítja.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1514322183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.