Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm. Remélem. (2019.09.18. 14:13) Kontrollon
  • Tiborné Kaposi: A google maps-szal körbejártam a János Kórház területét. Patinás épületek. Kívánom, hogy minél ritkábban kelljen látogatnod, lehetőleg félévente se! (2019.09.18. 11:48) Kontrollon
  • emmausz: Jogos. Kiegészítem a posztot. (2019.08.20. 14:35) „Miért mindig a rosszat?”
  • exbikfic: Azért szerintem a gyászos öltözet és a hétköznapi viselet közt még van néhány fokozat, és az ünnepi(bb) viselet sem azonos a gyászos öltözettel. Persze ne sírjunk és búsongjunk egy ünnepnapon, ezzel... (2019.08.20. 12:35) „Miért mindig a rosszat?”
  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • Utolsó 20

2018.11.06. 06:06 emmausz

Megfontolások

Tartozom egy igazsággal.
Jobban szeretek feltenni szép fotókat, mint írni.
Jobban szeretek megosztani fényképeket, mint fotózni. Mert
jobban fényképez a gépem, mint ahogyan értek hozzá.
A látvány pedig gyorsabb sikereket hoz, mint az ilyen-olyan ihletett írás. Utóbbi vagy sikerül, vagy nem. Mindenesetre tovább tart a gépbe verése, mint a fényképek „előhívása” elektronikus úton.
A látványtól olykor-olykor magam is „el vagyok bűvölve”. Máskor persze meg nem.
Ami elgondolkoztat: Megélnek-e ezek a szösszenetek (na jó, posztok), van-e elég spiritusz bennük, netán csak hiúságom vetületei, kijegecesedései?
Kissé összetett a kérdés.
Mindenesetre számolnom kell vele, hogy minden írásomat itt hagyom a földön, nem vihetek magammal belőlük semmit odaátra.
De számít is ez?
Aligha.
***
Ismétlődik a történelem
Vagy húsz éve is lehet annak, hogy egyik nyáron François és Éva látogatása során ránk hagyott kb. 50 CD-t azzal, hogy nekik felesleges. Alig értettem, hogyan lehet egy CD felesleges. Komolyzenei anyagok voltak, és roppant megörültem nekik. Kisebb vagyonnak számítottak akkor nálunk.
Most, hogy előkészítjük a fiatalok fogadására a lakást, és figyelembe véve, hogy a youtube-on csaknem minden zenét megtalálunk, elhatároztam, hogy megszüntetjük a CD-állományunkat. Kapóra jött egy felhívás, hogy Kárpátalja megsegítésére játékokat, könyveket, CD-ket, tartós élelmiszert gyűjt az eklézsia. Komolyan vettem a felhívást, és néhány kuriozitástól eltekintve összeszedtük nyolc reklámszatyorba a lemezgyűjteményünket. Hátha akkora örömet szereznek valakiknek, mint amekkorát egykor nekem, nekünk.
Aztán az is eszembe jutott, hogy a rosszabb anyagi körülmények között élőknek nem elsősorban CD-re van szükségük (ld. Knyígi c. posztomat), fontolgatom, hogy küldjünk-e élelmiszert is.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1714355587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2018.11.06. 09:52:52

Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csaj hagyjuk!!!!