Mickey webnaplója

A tegnapi Barcelona-Internazionale-mérkőzés döntetlenre sikeredett. De most nem erről az Internazionaléról, hanem a mozgalmi énekről szeretnék néhány gondolatot megosztani most, amikor újra farkasszemet néz két világ. Az egyik, amelyik szürke birodalmat kíván létrehozni, amelynek egy frászt a proletár a főszereplője (mi már megértük egyszer). A másik, amelyik a nemzetek javát, kultúráját, önazonosságát oltalmazza.   
Abból indulok ki, hogy mit ír a Wikipédia az Internacionáléról.  
Az Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dala. Az eredeti francia szöveget Eugène Pottier írta 1871-ben, zenéjét Pierre Degeyter szerezte 1888-ban. Az Internacionálét lefordították a világ legtöbb nyelvére. Magyarra Bresztovszky Ernő ültette át 1904-ben. Íme a magyar fordítás első versszaka a refrénnel.
Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már. (eredetiben: Az ész szavát már hallani)
A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Refr.:
Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ.
1. mintha ismétlődne a régi recept. Lázítsuk fel a tömegeket, hogy borzolják össze a politikai status quót – szinte mindegy, hogyan –, hogy aztán a zavaros és elbizonytalanodott közéletben lehessen halászni, hatalmat elragadni és egy újabb birodalmat építeni.  
2. Rabságodnak vége már – ígéri a magyar fordítás. Ki kell ábrándítanom az embereket: Nincs vége az életkörülmények szorításának, legfeljebb egy-egy szemtelen rétegnek, amelyik magához ragadja az irányítást. „Szegények mindig lesznek veletek” – állítja a tévedhetetlen Krisztus. Tagadja-e valaki, ha becsületesen visszanéz a múltba?
Az eredeti szöveghez hűbb fordítást ennél a sornál csatoltam, ugyanis más értelmű. Az ész szavát már hallani. Nos, igen. A felvilágosodást dicsőítő kijelentés ez. Istent letaszították a trónról, kipusztították a társadalomból, azt állítva, hogy az emberi gondolkodás elégséges a humanizmushoz. Az évszázadok pusztító háborúi és kegyetlenkedései megmutatták, hogy mennyire elég.
3. A múltat végképp eltörölni. Nem lehet, ez a válaszom. Minden magára adó törzs, nemzet átadta utódainak a saját történetét. Ezután is át fogja adni. A történelem az élet tanítómestere. Mi is lenne a világgal, ha még azt a sanszot se adnák meg neki, hogy megismerje saját múltját, korábbi idők kultúráját, hagyományait, történelmét. No comment.
4. A Föld fog sarkából kidőlni. Mintha egyre erősebben tapasztalnánk ezt a kidőlést. Csak bele ne gebedjen az egész világ a klímaváltozásba.
5. Semmik vagyunk, s minden leszünk. Itt a földön nem igaz, csak „odaát”
6. Ez a harc lesz a végső… Armageddon? Ne siettessük.
7. Nemzetközivé lesz a világ. Nem lesz az, vagy ha igen, nem fogja jól érezni magát benne senki fia, lánya. Arctalan, rassztalan, hagyománytalan embergépek szolgálnák a triumfáló pénzmágnásokat kb. úgy, ahogyan Orwell elénk tárta az 1984. c. regényében. Bár ne tette volna. Miért kell tippeket vizionálni a rosszra? Persze az is lehet, hogy igaza volt, mert a lehetséges jövőbeli nyomor elkerülhető. Éppen a regény figyelmeztet rá, hogy el is kell kerülni.                
Érdekelne, hogy a világ vezetői közül hányan olvasták Orwell könyvét, és még inkább, hogy milyen konklúziókat vontak le belőle.