Mickey webnaplója

id. Frivaldszky János: Itt a Buda-hegyvidéken
Kedves János!
Véleményt kértél, hát próbálkozom. Jószerével végigolvastam a Hegyvidék általad közelebbről megismert részének ezt a monográfiáját. Lehet, hogy nem annak szántad, de jobbára az lett belőle. Egy Steinbecktől lopott kategóriát hozok ide. Meg kell vallanom, hogy a „zöngicséket” átugrottam. Nem mert azok nem érdekesek, hanem mert én más közegben éltem, a Keserű ér mellett a kelenföldi Albert utcában, és később is alig volt kapcsolatom a kerülettel. Sajnálom, hogy nem ott éltem, mert akkor minden házról alkotott összefoglalásod személyes élménnyel gazdagított volna.
Attól érdekes a munkád, hogy nemcsak térben pásztázod végig a környéket, hanem időben is.  
Óhatatlanul is keresi az ember a kapcsolódási pontokat, csakúgy, mint amikor egy csoportot ábrázoló fotót nézeget, és ha akarja, ha nem, megkeresi rajta magát.
Így vagyok vele én is. Sok kapcsolódási pont adódott. Pl. gondolom: őseitek ugyanattól a II. Rudolftól kaptak nemesi levelet, mint az én őseim 1580-ban. Ugyanattól, aki Madách prágai színének a szereplője.
A hegyekre települt jelesebb irodalmárok ugyancsak élővé tették előttem az elmondottakat. Megjegyzem, hogy az általad említett rokon költő stílusa egyedülálló a maga nemében. És bár füzetnyi a termése, nem jelent az semmit. A jezsuita Faludi Ferenc is mindössze 38 verset írt, mégis ház őrzi emlékét, no meg a Keresztények sírjatok szövegű népének.
„A Pongrác grófok például, amikor megtudták, hogy az oltárban a kassai vértanúk ereklyéi lesznek, akik közül az egyik az ő családjuk tagja, megvették a templom részére a keresztúti stációkat” – írod. Ugyanennek a Pongrácz családnak egyik sarjával jártam a piaristákhoz (1960 és 1965 között). Ő is ápolja szent őse emlékét.”
Kriegs Au Emil és Dienes Valéria kapcsolatban álltak egymással Prohászkát megidézve annak halála után. Bőven ír erről Dienes Valériáról szóló könyvében P. Szabó Ferenc.
További kapcsolódási pontok is bőven adódnak. Zuglóban élve a Bosnyák tér plébánosa volt Csepregi Ignác, majd Fundélius Vilmos.
Na de Téged az összeállításról szóló vélemények foglalkoztatnak. Nekem nagyon tetszik a kötet választékos pallérozott, fegyelmezett, mértéktartó és korrekt stílusa, alkalmazott gazdag nyelvezete.
A végére hagytad (vagy az, aki a kötetet szerkesztette) a legszemélyesebb vonatkozásokat. Közödet az egyházhoz, a plébániához, 56-hoz, az általtad betöltött funkciókat. Rendesen csattantak ezek az információk.  Talán nem is baj.
Gratulálok hát értékőrző feldolgozásodhoz.    
Az is öröm nekem, és gondolom, hogy minden olvasónak, hogy a kötetet gazdag képanyag teszi komfortosabbá. Segítik a megismerést, s akik a helyszíneken jártak, azoknak a felismerést.
A kötet alaposabb méltatást igényel, ezek csak első benyomásaim, ezért aztán észrevételeim meglehetősen felületesek és általánosságokban mozgók.  Viszont elég gyors voltam. Nemde?
Üdvözlettel: Miklós
***
Amikor egy mondatból azonosítani lehet szerzőjét.
Könyörögtem Katának, ne hozzon haza édességeket, de szerencsére hozott. 
Megfejtés természetesen: V. Deske