Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Tiborné Kaposi: De jó hogy megtaláltad a versikét. Énekelve olvastam végig:))) (2019.03.03. 13:39) Csasztuskák tegnap és ma
  • emmausz: köszönöm a visszajelzést :) :) :) (2019.03.02. 05:08) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...

Utolsó kommentek

  • Tiborné Kaposi: De jó hogy megtaláltad a versikét. Énekelve olvastam végig:))) (2019.03.03. 13:39) Csasztuskák tegnap és ma
  • emmausz: köszönöm a visszajelzést :) :) :) (2019.03.02. 05:08) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • Tiborné Kaposi: Jót kacagtam a viccen, épp ideje volt idejönni, hogy ne múljon el a mai 24 órám egy jó kacagás nélkül. Tudtam, hogy itt mindig találhatok okot egy kis jókedvre-derülésre:))) (2019.03.01. 21:54) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. Például a háziorvosi gép NINCS összekötve a tőlünk pár megállónyira lévő kórházzal, ahol levették a ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • Utolsó 20

2018.11.25. 16:34 emmausz

Remeteség közelről

Timothée unoka előzetes egyeztetések után közel öt hónapra kosztot, kvártélyt és amennyire lehetett nagyszülői becézést kapott nálunk. Innen járt szerződéssel egy magyar céghez informatikát, programozást gyakorolni. Akciójáról eszembe juthatna a régi céhek gyakorlata: A legények bejárták a földrészt, hogy munkafogásokat kutassanak fel, ismerjenek meg, és megtérve elkészítsék remeküket, hogy céhműhelyt alapíthassanak. Kicsit ilyennek tekintem Timó itteni működését. Amennyire tudom, megszerették és – gondolom – viszont.  
Mi is jó szívvel közelítettünk hozzá. Erről szóltak gesztusaink, merthogy az ő nyelvét nem beszéljük, legfeljebb makogjuk. Neki legyen mondva, heti egy alkalommal magyarórát vett szaktanártól. Mivel nyaranta kisgyerek kora óta hallott magyar szót, és a tizenhét heti nyelvlecke is megdobta lappangó nyelvismeretét, valamelyest szót értett velünk, ha közismert fogalmakkal és gyakori szófajtákkal éltünk.
Mivel nem egy nagy evő, legsűrűbben a „később” szót alkalmazta, amikor evésre invitáltuk. Úgy közlekedtünk egymással, mint annak idején a laurában lakó ősszerzetesek. Enni imádkozni összejártak, majd visszatértek külön cellájukba elvégezni a napra kijelölt munkákat. Mi is leginkább az étkezési alkalmakat töltöttük egymás között. És mosolyogtunk, és mosolygott ő is, merthogy ez egyfajta nemzetközti jelzés.
Életünk párhuzamosan zajlott egymást követő mozzanatokban. Mi keltünk hatkor, és misére indultuk 8 előtt. Ő kelt 8 után és elindult dolgozni kilenc óra előtt. Reggel tehát nem botlottunk egymásba. Este is alig, mert mi rendre öt és hat óra között vacsoráztunk, ő meg leginkább „később”. Mi végeztük esti elfoglaltságainkat, ő meg a magáét szobácskájában. Éjjelre aztán magára csukta az üvegajtót.
Ma hazaindult és szerencsésen meg is érkezett a svájci Baselba, hogy családjával hazaautózzon. Ferihegyen hatalmas tömeg állt ilyen-olyan sorokba. Hiába: Ma Magyarország idegenforgalma hatalmasra duzzadt. Mindenesetre feltaláltuk magunkat és megtaláltuk a becsekkolási pontot. Sorban álltunk, majd megint sorban álltunk, aztán búcsút vettünk.
Lefotóztam és emailben elküldtem a baseli várakozóknak: Így nézett ki, Tim amikor repülőre adtuk. Hamar jött a képes válasz: ekkora volt az öröm, amikor megérkezett.
Ez is a XXI. sz. része.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9914392352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.