Mickey webnaplója

Szócikk a M. Katolikus Lexikonból:
„kegyhely: templom vagy más szent hely, ahová egy csoda vagy történelmi vonatkozás miatt hívők sokasága zarándokol a helyi ordinárius jóváhagyásával. – A kegyhelyeken bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával.”
Egy kegyhely születése nem minden nehézség nélkül történik meg. Számos bíráló kitétel feszül neki, s igyekszik bizonyítani, hogy pusztán emberi kitaláció az egész. A helyzetet bonyolítja, hogy aki katolikus, az semmi esetre sem lourdes-i katolikus, és nem is fatimai katolikus, hanem római vagy görögkatolikus. Hogy egy kegyhely hitelességét hiszi vagy sem, nem tartozik a hittételek közé.
Így tehát az újabb kegyhelyek létrejötte is ellentmondásokkal övezett. Olvastam már a medjugorjei kegyhely valódiságát firtató és kétségbe vonó fejtegetéseket, itt most álljon egy olyan, amely mellette szól. Az általam olvasott könyv egyik lábjegyzete tartalmazza:
»A Medjugorje elleni támadásokon jobb, ha csak mosolygunk. Egyik olvasónk szavai sokat segíthetnek ebben. „Mivel nincs olyan okozat, aminek ne lenne oka, két lehetőséget feltételezhetünk: vagy az a helyzet, hogy egy megszervezett hazugság ezreket vezetett gyónásra (ami nagyon komoly teológiai és metafizikai kérdéseket vetne fel), vagy pedig a gyónásoknak ismeretlen, isteni oka van, és csupán véletlen egybeesés folytán történnek napjainkig is azon a helyen, ahol a szemfényvesztés történik.” Ahogy Alphonse Allais humorista mondta: „Shakespeare sohasem létezett. A műveket, amelyeket neki tulajdonítanak, egy csaló írta, akinek a neve szintén Shakespeare volt.”«