Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • emmausz: Így valahogyan. Most jöttem haza az utolsó kemóról. Mi tagadás, elég volt! (2018.11.02. 09:43) Szó-lok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csaj hagyjuk!!!! (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül beültetése. De mi még nem tartunk ott, hogy alkalmaznák. A nővérkék tapasztalatára kell hagyatkoznunk. (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • Utolsó 20

2018.11.30. 11:41 emmausz

A pletykáról és a bújócskáról

Volt egyszer egy Slavko Barbarić atya. Volt, mert a Krizsevácon (Medjugorje hegye) infarktus érte és elhunyt. (R. I. P.) A mostani olvasmányomból kiemelek egy általa előadott beszédrészletet.
„Hogy mitől veszítjük el a békénket? – kérdezi –, pl. attól, hogy ha a másiknak csak egyetlen oldalát nézzük, amelyet nem kedvelünk. Figyelmen kívül hagyva a személy egészét. Így a kritika beférkőzik a szívünkbe. Az illető személy többi tulajdonsága feledésbe merül, egyedül csak a minket zavaró tényezőre összpontosítunk, és ez elvakít bennünket még akkor is, ha ez a hiba, rossz szokás vagy bűn valós probléma. Így szem elől tévesztjük életének a szépségét, mindazt, amit a múltban tett, adott vagy elszenvedett. Korlátolt és helytelen látásmódba lépünk be akkor, ha ezek az apró részletek ejtenek foglyul minket. Így nem tudunk érte hálát adni, és nem lesz béke bennünk. Ha valaki eljön hozzátok és megdicséritek, kifejezitek iránta érzett hálátokat minden erőfeszítéséért és tettéért, akkor nehéz lesz jelentéktelennek tűnő dolgokért továbbra is neheztelnie rátok.”
Mintha csak Ferenc pápát hallanám, aki óva int a pletykától, amikor is valakiről távollétében csak a negatívumokat terjesztjük. Amit mondunk, az igaz lehet, de egyoldalú és rosszindulatú. Ha állításunk nem igaz, akkor még rosszabb a helyzet, és rágalmazás a neve. A jó pápa is óva int e kettő szörnyűségtől. Pedig oly általánosságban elterjedt mindennapjainkban.
Az első baj vele az, hogy egyoldalú a pletyka. Ha egy író egyoldalúan ábrázolja könyve szereplőit, akkor ponyvát ír, és nem lesz soha klasszikus mű belőle. Ilyesféle ponyvát terjesztünk, amikor valakinek csak a hibáit emlegetjük. Ez az egyoldalúság önmagában is rossz, de a pletykának és a rágalmazásnak van még egy súlyosbító mozzanata. Nevezetesen az, hogy az illető távollétében történik lejáratása, így nem tud ellene védekezni. Teljesen ki van szolgáltatva rosszmájúságunknak.
Kerüljük hát, amennyire csak tőlünk telik.
Hányszor gondoltam arra, amikor egy társaság máson köszörülte a nyelvét, hogy legközelebb a távollétemben és is sorra kerülhetek. Erről szól az alábbi poén:
Négy kolléga igyekszik kiküldetésre. Egy vasúti kupéban ülnek, beszélgetnek. Egyikük feláll, mert WC-re kell mennie. A többi három azonnal elmondja az összes, rá nézve hátrányos történetet. Ám idő múltán kimegy a második is pisilni. Azonnal nekiesnek, és elpletykálják, amit róla tudnak. Telik-múlik az idő, és kimegy a harmadik. Vele is ez történik… Majd amikor a negyedik is visszaérkezik, a társaság teljes némaságba burkolódzik. Nem véletlenül.
***
Udvardi püspök egy beszédrészletét is ide hozom. Tegnap hallgattam a tévé egyik adásában. Azt mondja, hogy az ember és az Isten kapcsolata ugyanolyan, mint a kisgyerek és szülője kapcsolata, amikor bújócskát játszanak. – Keress meg! – kiáltja a gyerek, és a szülőnek meg kell találnia. Feltehető a kérdés: vajon ki keres kit? A gyerek a szülőt, vagy megfordítva? Isten vágyva vágyik ránk találni. De vajon nyitottak vagyunk-e, hogy ez megtörténhessen?
***
Egy vicc a FülesBagolyból, ami nem is az. Így szól:
Vannak emberek, akiket csak azzal lehet szórakoztatni, hogy hallgatjuk őket.                        

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8914405782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.