Amikor még nem érdekelt, hogy hány kilométert biciklizünk, egy-egy nyáron letekertünk Bp-ről Paksra. Kb. 126 km. Megérkezésünk után azonnal kényelembe helyeztük magunkat (gondolom feküdtünk, mert ülni valamiért egyáltalán nem volt kedvünk), meghallgattuk Keith Jarrett Kölni koncertjét és otthonosságérzet lengett körül minket, kerített hatalmába. Olyasvalami, hogy valamit sikerült teljesíteni, és most kész, most vége, most meg vagyunk elégedve az eredménnyel, és minden rendben van.
Azt hiszem, hogy egyszer már írtam Beethoven VI. szimfóniájáról is. Speciel akkor, amikor egy nyáron hazaérkeztünk autóval a Balatonról. Érdekes megnyugvást adnak egyes zenék. Nos, hazatérve azonnal bekapcsoltam a Pastoralet és végighallgattam. Ez kellett ahhoz, hogy „megérkezzem”. Ez a zene teljesen kikapcsolt.
De ha már Pastorale… Szolfézsórán zongorán tanárunk eljátszott egy zenei periódust a szimfóniából, amelyet néhány meghallgatás közben le kellett kottáznunk. Mire befejeztem a kottázást, teljesen belém hatolt ez a gyönyörű önálló dallam. Otthon megpróbáltam lejátszani zongorán, majd az általam elképzelt kísérettel együtt. Emlékeim szerint így kezdődött vonzalmam az amatőr zongorázás iránt. Soha nem tanított zongorázni senki. Ma sem enyém a kétsoros kotta olvasása. Amit játszom, annak köze nincs a kottához.
És még Pastorale. A Kútvölgyiben megszólítok egy orvost. Ugye, szereti Beethovent? Azt mondja: igen. Mire én. Gondoltam, merthogy a mobiljának a csengőhangja a szimfónia kezdő hangjaiból szervesül.
És még egyszer a Pastorale kezdőhangjai. Azon tűnődtem, hogy az alaphanghoz képesti nagy tercről rugaszkodik el a dallamív, mégpedig úgy, mintha nem kezdődne, hanem valami folytatódna.
Érdekes módon képszerűen is megjelent bennem ez a kezdés. Azokra a filmjelenetekre hajaz, mint amikor a filmsztár nem nyitja ki a kocsi ajtaját, hanem a már mozgó járműbe oldalról beugrik az ülésre. Hipp-hopp, én máris itt vagyok, a kocsiban benn vagyok. Nincs beszállás, beröppenés van, és azonnali robogás van.
A szimfóniába sincs beszállás, röptében sodor magával a zene, mintha nem volna kezdete, hanem folyamatos jelene volna csak. Megjegyzem a zenemű vége is ilyesmi. Egyszer csak megszűnik a hangadás, és kész.
***
Most ocsúdom. Már az év utolsó hónapját kezdjük.
Utolsó kommentek