Mickey webnaplója

Az egyházi évnek két visszafogottabb időszaka van, a húsvétot megelőző nagyböjt, és a karácsonyt megelőző advent. Ezekben az időszakokban hangtompítóval, szordinóval kellene élnünk. Nem mondom, hogy lábujjhegyen járva, de majdnem. Nem ezt tapasztalom itt a városban. És nem is az az oka, hogy még nem esett le a hó.
A regnumi közösségben volt egy rigmus, amit halkan kezdtünk, majd crescendóval néhány ismétlés után fortisszimóban üvöltöttük a természet (lágy?) ölén (azután megcsináltuk az elcsöndesedve is). Így szólt:
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja,
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja,
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA,
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA,  
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA,  
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja,    
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja…
Hát igen. Talán a közeli faluban nem hallották meg, mert csak csendben…
Ez jutott eszembe a fogyasztói társadalmi környezetben élvén, ahol nincs csend.
Soha.
Na jó, talán üzletzárástól nyitásig, talán hajnali félháromkor. Különben reklám, reklám hátán, játék játék hátán, vevő vevő hátán, kacat kacat hátán. És NINCS CSEND. Majd bolondok lennének kihagyni az eredményes versengés lehetőségét a nagyobb hozam és profit reményében („olyan hülye azért nem vagyok”) a kereskedők. Nincs tehát csend sem a tévében (reklámok), se a plazákban, sem az interneten, se a FB-on, se a drótpostán.  
Visszaemlékezem gimnazista koromra. Negyedikesek voltunk már, a művészettörténeti órák alatt nemritkán képeket vetítettek a besötétített előadóban. Ezt azonnal kihasználta a diáksereg, és élénk karattyolásba kezdett. Megunta a tanárunk (Darvasnak hívták?), hogy nem hallja a saját hangját sem: Egyszer csak megjelent a feje a vetítő éles fényében, és elkiáltotta magát: CSEND LEGYEN!
És lőn.
A légyzümmögést is meg lehetett volna hallani, úgy meghökkentette a társaságot a szokatlan jelenés.
Ki kellene találni egy hasonlóan sokkoló valamit, hogy megálljt parancsoljon a korunkbeli értelmetlen nyüzsgésnek.
Nincs még itt az ideje annak, hogy az angyalok megfújják a harsonát s énekeljék:
Gloria in excelsis Deo!
Még nincs.
Most csend legyen!