Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Tiborné Kaposi: De jó hogy megtaláltad a versikét. Énekelve olvastam végig:))) (2019.03.03. 13:39) Csasztuskák tegnap és ma
  • emmausz: köszönöm a visszajelzést :) :) :) (2019.03.02. 05:08) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...

Utolsó kommentek

  • Tiborné Kaposi: De jó hogy megtaláltad a versikét. Énekelve olvastam végig:))) (2019.03.03. 13:39) Csasztuskák tegnap és ma
  • emmausz: köszönöm a visszajelzést :) :) :) (2019.03.02. 05:08) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • Tiborné Kaposi: Jót kacagtam a viccen, épp ideje volt idejönni, hogy ne múljon el a mai 24 órám egy jó kacagás nélkül. Tudtam, hogy itt mindig találhatok okot egy kis jókedvre-derülésre:))) (2019.03.01. 21:54) Menjek vagy maradjak? – ez itt a kérdés
  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. Például a háziorvosi gép NINCS összekötve a tőlünk pár megállónyira lévő kórházzal, ahol levették a ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • Utolsó 20

2018.12.06. 04:50 emmausz

Ki kezd, ki az első?

Kihívások pergőtüzében élünk. Ki lesz az első? A kérdés nemcsak a Rain man c. film miatt ismerős. Mindennapjainkat át- és átszövik a versenyek, versengések, megmérettetések, lobbizások a sikeres szereplések érdekében.
Ácsi! Mondom én.
Nem érdekel, hogy A vagy B csapat lett a győztes, nem érdekel, hogy mennyit nyert a Honfoglalás c. vetélkedő győztese, nem érdekel, hogy ki nyerte meg a Virtuózokat, s az sem, hogy ki lett a Röpülj, páva győztese, vagy a Felszállott a páváé. 
Nem vagyok hajlandó szavazni arra se, hogy ki legyen az év embere, ki legyen prima primissima
Még sok hasonlót tudnék sorolni, amivel a közmédia világszerte arra akar rávenni, hogy legyünk az elsők, legyünk a legprofibbak, versenyezzünk és győzzük le a nálunk gyengébbeket. Végül is ez történik, amennyiben igazságos megmérettetésben mi győzünk.
A létért való küzdelem korszakában ennek jelentősége lehet, a kérdés, hogy korunkban értelmes-e a létért küzdeni? Érdemes-e egymást és saját magunkat gyötörni még nagyobb teljesítményekkel. Az élsport mutatja, hogy egy határon túl a teljesítmény fokozása ajzó szerek nélkül nem megy. Magyarán elérkeztünk az emberi teljesítmények felső határához. És egyre több ilyen terület akad.   
Szeretnék átlépni ezen a globális kergetődzésen.
Egyszer Szinetár Miklós rendező emlegette, hogy az amerikai rajzfilmek arról szólnak, hogy „a hátsó kergeti az elsőt”. Nagyon igaza volt, és nemcsak az amerikai rajzfilmek sajátja ez.
Sándor György parodizálja: „Egyenlő pálya, egyenlő esélyek: Fiacskám, neked három lábad van?”
Azt hiszem, Albee Nem félünk a farkastól c. drámájában hangzik el a hajszolt élet fricskája: „Előre, majd még előbbre, így jutunk a legelőre.”
N.B.: Kodály is tiltakozott a kórusversenyek miatt. Úgy vélte, hogy a kórustalálkozók célja az, hogy a résztvevők kölcsönösen megfürödjenek az elhangzó produkciókban. Ki képes objektíven megállapítani, hogy a sok jó kórus között ki a legjobb.

Utoljára a kiírt fotópályázatok kísértettek meg engem. Kié a legjobb kép? Szerintem nincs legjobb kép, csak képek vannak. Többé-kevésbé hatnak a szépérzékünkre, vagy meghökkentenek. Elég, ha gyönyörködünk bennük. Ha elkap a gépszíj, nehéz megállni. Még jobb akarok lenni, még több elismerést bezsebelni. Ezt látom a FB.-on.
Naponta találkozom ilyesmivel: A nap képe, a legtöbb lájkot kapott kép. Már-már kezd zavarni. A képek a maguk módján szépek és kész.

Ezt a versenyzési kényszert látom unokáinkban is. Ki lesz az első, ki ügyesebb, ki kapta a nagyobbat…
Ezért aztán igyekszem megreformálni a versenyesélyeket az abesszin makaó mintájára. Most az nyer, aki később ér fel az emeletre. Most az az első, aki a második, most az győz, akit nagypapának hívnak. 
Most nem érdekel, hogy ki az első, hogy ki győz, hogy ki mászik magasabbra az uborkafán.
Írva van: „Mid van, amit nem kaptál?”
Akkor meg... 

Sokkal fontosabb, hogy harmóniában legyek (legyünk) önmagammal (önmagunkkal), és örüljünk az életnek a maga jelenvalóságban.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3214441490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.