Nem gondoltam, hogy életemben még egyszer (másodszor) is cirkuszba megyek.
Először alig tini koromban mentem valamelyik tesómmal és anyámmal. Annak is az volt az oka, hogy az alattunk lakó V.-né (Isten nyugosztalja) egy időben a Fővárosi Nagycirkuszban dolgozott jegyszedőként. Egyszer megkeresett (sokszor megkeresett) minket azzal, hogy menjünk el a cirkuszba, mert hallatlanul jó a műsor. Hogy miképpen történhet ez meg velünk, elmondta, hogy hivatkozzunk a nevére és ingyen be fognak minket engedni. Bizonyságul átadott egy használt villamosjegyet, amelynek a hátára írta ceruzával: V.-né.
Mi tagadás, elég idétlennek éltük meg helyzetünket a tett színhelyén, ahova mindenki más szabályos jeggyel érkezett, csak mi az árva kilyukasztott és lejárt villamosjeggyel. A csoda mégis megtörtént, egy jótét lélek beengedett bennünket valahova a kakasülőre azzal, hogy ha valaki jönne mutogatván érvényes jegyét, akkor húzódjunk másik padra (mert akkoriban fapad járta háttámla nélkül. Olyan volt nagyjából, mint a mai sörpadok. Hasonló hülye érzésem mostanság a RailJet vonatokon van, amikor érvényes helyjegyünkkel csaknem minden alkalommal fel kell riasztanunk valakit, aki azt gondolja, hogy az adott helyre nem fog ülni senki.)
Visszatérve a cirkuszba, elfoglaltunk hát a helyünket, és láttunk ilyet, meg olyat, már nem igazán emlékszem rá, hogy milyet, és a környűlállások egy életre elvették a kedvemet attól, hogy valaha is meglátogassam a cirkuszt.
Mondanom se kell, hogy mostanság párnázott székeken ülve színvonalas telt házas nemzetközi műsort láttunk. Olyannyira telt ház volt, hogy a helyszínre érkező kínai család gyerekei sírva vették tudomásul, hogy legközelebb csak január sokadikára lehet jegyet kapni.
Még megjegyzem, hogy a Vidám Parkkal sem jártam jobban gyermekkoromban. Minden pajtás kapott az általános iskolában ingyen jegyet az egyik gyermeknap alkalmából. Azt hiszem, kétféle eszköznél álltunk sorba a kígyózó tömegben, majd hazamentünk azzal, hogy soha többé. És csakugyan.
Jóval később csak még egyszer kísértem oda még valakit, egy jószágra fel is ültünk, anélkül hogy vonzott volna a lehetőség.
Hogy milyen a gyerek? L. unokánknak a kutyás szám tetszett a legjobban, D. unokának pedig az a bohócos szám, amelyben az egyik szereplőnek a fejére tett fazékba tett spirituszt meggyújtották, s percekig égett. (D. kedvenc videósorozata: Sam, a tűzoltó, kedvenc játéka: a tűzoltóautó, kedvenc szerelése egy tűzoltóruha.)
2018.12.26. 06:09 emmausz
Újra a cirkuszban
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3714514710
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek