Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom
  • emmausz: Mikszáth nagy mesélő. Emlékszem erre az írására. (2019.05.13. 16:37) Én még (b)írom
  • emmausz: Mórának fizetésemelés helyett azt mondták, ez a szúette rozoga íróasztal volt Mikszáth asztala szerkesztőkorában. Az újabb újdondászoknak ő is ezzel a szöveggel adta át később. Köszönöm a Mikszáth-í... (2019.05.13. 16:24) Én még (b)írom
  • Klári Bodó: Elég jó írókat olvasol, az igaz. Hozzáteszek valakit, szintén a Szegedi Napló egykori munkatársa volt. Mikszáth Kálmán: Az első bánat taborozok.network.hu/blog/taborozok-eletkepek-hirei/mikszath-kal... (2019.05.13. 14:19) Én még (b)írom
  • exbikfic: Ez nagyon érdekes, köszönöm. Sose hallottam róla, de tényleg lehet az az oka, ahogy feltételezed. (2019.05.09. 10:23) Lehetne az iskolákban Móra-óra
  • Utolsó 20

2018.12.29. 06:24 emmausz

Leltár?

Kéretik, hogy készítsünk közös blogunkba évértékelőt. Már tavaly is hanyagoltam. Igazából azért, mert szinte minden nap írtam valamit, ami értékel valamit, valamiket, de azért se mert esetemben az új évben egyedül a dátum változott a korábbihoz képest. Semmi sem fejeződött be az előző szilveszterrel, és semmi új nem kezdődött január eggyel az életemben. Pusztán egy folyamat szerves része volt az év, amely nem indított meg semmit, és nem is fejezett be semmit. Valamikor még szemtelenkedtem is évváltások alkalmával annak a hangoztatásával, hogy nem kezdek új életet január elsején, hiszen még a régit se fejeztem be.
Az idei évet egyebekben beárnyékolta egy felfedezés, aminak a nyomán harc kezdődött megegészségesedésem ügyében. Ez egy vastagbélműtétben és  12 kemó-kezelésben csapódott le. Nem szívesen foglalkozom a témával, és valamennyire sajnálom azt is, hogy a kórházban készítettem fotókat. Ezek mintegy belenyomják az orromat az ottani élményekbe, amelyeket ha nem is tagadok, de jó szívvel rájuk emlékezni is nehezemre esik.
Inkább a tegnapi napot idézem fel, annak is csak az egyik epizódját. Este visszatekintünk a napra, és megbeszéljük, hogy ki mit köszön ma a jó Istennek, valamint azt is, hogy mit kérünk tőle.       
A köszönnivalóknak pedig igazán se vége, se hossza, hisz igaza van a nótának, amelyik azt mondja, hogy „Az Úr irgalma, hogy még élünk a földön.” Ez vonatkozik életünk minden napjára. Minden ennek a keretében történik.  Hogy   
- hajnalban öntudatra ébredtem
- volt kávé, ami segített az ébredésben
- mások is szuszogtak a lakásban, és ennek a tudása nagyon pozitív
-  szép sorjában kijöttek reggelizni. Előbb a fiúk, majd a nagyok is
- működött öreg autónk, ami több mint húsz éves
- részt vehettem egy kétpapos misén, aprószentek ünnepén
- mindent kaptam, amiért a boltba mentem

- segítettem a magam módján a költözködésben
- találkoztam rég látott rokonokkal
- közösen ettünk-ittunk
Tovább is van, de itt elszegem. Elég annyi, hogy igaz a felhívás: Adjatok hálát mindenért.
Csakugyan hálával tartozom/unk mindenért.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4714520098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.