Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom
  • emmausz: Mikszáth nagy mesélő. Emlékszem erre az írására. (2019.05.13. 16:37) Én még (b)írom
  • emmausz: Mórának fizetésemelés helyett azt mondták, ez a szúette rozoga íróasztal volt Mikszáth asztala szerkesztőkorában. Az újabb újdondászoknak ő is ezzel a szöveggel adta át később. Köszönöm a Mikszáth-í... (2019.05.13. 16:24) Én még (b)írom
  • Klári Bodó: Elég jó írókat olvasol, az igaz. Hozzáteszek valakit, szintén a Szegedi Napló egykori munkatársa volt. Mikszáth Kálmán: Az első bánat taborozok.network.hu/blog/taborozok-eletkepek-hirei/mikszath-kal... (2019.05.13. 14:19) Én még (b)írom
  • exbikfic: Ez nagyon érdekes, köszönöm. Sose hallottam róla, de tényleg lehet az az oka, ahogy feltételezed. (2019.05.09. 10:23) Lehetne az iskolákban Móra-óra
  • Utolsó 20

2018.12.30. 11:10 emmausz

Gondolkodom, tehát gondolkodom

Vegyen még ma pirotechnikai eszközöket, mert itt a szilveszter, de ne használja őket, mert megzavarodnak tőlük a kutyák.
Valósítsa meg önmagát. Vagy inkább ne is: engedelmeskedjék lelkiismeretének, vagyis a szeretetparancsnak.
Egyen drazsét, vegyen kefét, vagy inkább ne is egyen drazsét, csak vegyen kefét – skandálja Foxi Maxi.  
Üljön egyre sűrűbben az orvosi rendelőkben. Vagy inkább tanulja meg kezelni testi problémáit.
Koromnál fogva az utóbbi az, ami leginkább foglalkoztat.  
Kapom a recepteket, amelyek három hónapra ellátnak a szükséges gyógyszerekkel. Ám egy szakorvos azt javasolja, hogy adott vérnyomáscsökkentőből szedjek kétszeres mennyiséget, ha magasra szökik a tenzióm, a másik, hogyha szapora a szívritmusom, szedjek kétszeres dózist a bétablokkolóból. A harmadik szerint, ha dagad a lábam, napi két vízhajtót vegyek be. Ám ha szót fogadok neki, akkor a háziorvossal kell megértetnem, hogy kényszerűségből tértem el a szokásos adagoktól és idő előtt szükségem van újabb adagokra.
Vannak aztán olyan problémák, amelyekre egy korrekt válasz a megoldás. Pl. ha begyullad a szemem, gyulladásgátlót kell kérnem a patikában. De nem fog adni mondván, hogy menjek szemorvoshoz, majd az felírja. Az csakugyan felírja, amivel elmegyek a patikába, s csakugyan kiadja a szemkenőcsöt.
S íme, mindenki boldog. Lehet. Én még boldogabb volnék, ha az utóbbi esetben a patikus önhatalmúlag kiadna egy adag gyulladáscsökkentőt, vagy az előző esetekben a szakorvos nemcsak azzal biztatna, hogy szükség esetén vegyek be plusz mennyiséget, hanem a szükséges receptet is a kezembe nyomná. Ez egyébként üdítő kivételként megesik, de nem mondanám általános gyakorlatnak.
***
PS.: A FB-on szembesültem egy tromffal: Az áldásokat számold, ne a problémákat! 
Ott olvastam Laci atya új maximáját is: „Egyedül csak Jézusnak adatott meg, hogy eldöntse, milyen családba szülessen meg és mikor. Nekünk az adatott, hogy – elengedve az illúziókat, elfogadva a valóságot – gyógyítsuk a család sebeit és növekedjünk a szeretetben!”
JÓ! 



Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3614522884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.