Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • Utolsó 20

2019.01.08. 10:30 emmausz

Egy perikópáról

Ma a csodálatos kenyérszaporításról szóló epizódot olvasta fel a papunk Márk lejegyzésében: A jelenlévők öt kenyerével és két halával jóllakott a hatalmas tömeg, úgy, hogy még föle is maradt (tizenkét kosár kenyér). Mennyiségi a csoda, arról szól, hogy Isten bőségesen gondoskodik az emberekről.
Mondhatni az Eucharisztia előképe ez a történet. Csakhogy az Oltáriszentség esetében a csoda nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi, amely az átváltoztatásban valósul meg. (Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik.)
A perikópából máig kihallatszik a felszólítás: „Ti adjatok nekik enni!” Mit mond ez nekem? Ami kevés muníció nekünk a rendelkezésünkre áll, az aligha elég ahhoz, hogy hatásos legyen az isteni jó hír hatékony bemutatásához. Ám ami nekünk nem lehetséges, azt Isten kegyelme lehetővé teheti. Elég csak az első pünkösdön részt vett több ezer ember életének pálfordulására emlékeztetni. Nem gondolhatja senki, hogy az írástudatlan Péter és hasonló képességű társai sziporkáztak akkora erővel. De hatalmas támogatást kaptak. Ők csak mintegy a katalizátor szerepét töltötték be az esemény alkalmával.   
Bátortalanságunkat többnyire kishitűségünk okozza, és az, hogy ésszel felmérjük, hogy a mások világnézetére hatni akaró megnyilvánulások eredményes megvalósítására alkalmatlanok vagyunk. Önerőből valóban alkalmatlanok vagyunk rá. Ráadásul a társadalom tekintélyes része kikéri magának, ha valaki változtatási szándékkal kíván hatni a nézeteire.
Hát így állunk.
Ma hajnalban életemben harmadszor éltem meg, hogy még alfa állapotban felvettem a szemüvegemet, és teljesen halvány körvonalakat láttam vele. Így érzékelhetnek a szürke hályogosok a műtétük előtti időben. Akárhogyan dörzsölgettem a szememet, nem javult a látott kép. Amikor megvizsgáltam a keretet, rájöttem, hogy nem az olvasó-szemüvegemet vettem fel, hanem a feleségemét. Azzal persze tényleg rosszul látok.  
Nemde így van-e ez a karizmákkal is? Hiába akarom használni azt az adományt, amely nem az enyém, amely nem nekem szól, mit sem ér. Ha használom, kudarcot vallok.
Meg kell keresnem azt a segítséget, amely vagy amelyek rám van(nak) szabva, s azonnal megváltozik a helyzet.     

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8314547192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.