Mickey webnaplója

Olvasom a tévéadás szalaghíreit. Karusszel-módon ismétlődnek a futó mondatok. Ilyesmik: A 85-ös úton két autó összeütközött. A két sofőr meg az utasok meg…  és nyargal tovább a hírszöveg. Nem mindegy, hogy hogyan folytatódva. Az egyik lehetséges változat: …sérültek, azaz meg-sérültek, a másik végzetes: meg-haltak. Nem mindegy földi életüket tekintve. Mindig feszülten várom a rébusz feloldását, a szó folytatását. Más esetben nem kell jóstehetség a mondat további részének a kitalálásához. Ha azt olvasom: a helyszínen…, akkor már tudom, hogy életüket vesztették. Még sose folytatódott úgy, hogy a helyszínen megsérültek. Érdekes az is, amikor a futó szövegben azt kapom el, hogy mondta XY. Egy újabb körforgást kell várnom, ha meg akarom tudni, hogy mit mondott. Lehet, hogy kettőt is várnom kell, ha nem figyelek arra, hogy most jön az a szöveg, amelyet mondott az az illető, akinek a neve csak később jelenik meg.   
***
Elgondolkoztatott a hír, hogy az állam 3 milliárd forintért visszavásárolta tulajdonosától Munkácsy Golgota c. hatalmas festményét. Az olajfestményen ábrázolt Isten Fia határtalan szeretettől vezérelve, a kereszten függve ingyen váltotta meg az egész emberiséget: a zömmel akkoriban is értetlen embereket minden kor minden emberét.
***
Szegények mindig lesznek veletek! – mondja Jézus.
Amit a falusi tanító – a fák és madarak napján szemléltető oktatást tartva – a szabad mezőkön képvisel, azt Móra Ferenc veti papírra 1910-ben:
„- Látjátok, fiaim, ezt a szép nyílt kék eget? Ez, ameddig csak látjátok, mind, mind a miénk, mindnyájunké.
A lelkes tanférfiút egy okvetetlenkedő gyermek kérdése akasztja meg a költői lendületben:
- Hát a föld, tanító úr?
- Az, fiam, ameddig csak a szem ellát, végtelen végig a Pallavicini-őrgrógfé…”
Mondom: Jézus próféciája igaz volt és igaz ma is: Szegények mindig lesznek veletek!
Még megjegyzem, hogy a szegénység hallatlanul rugalmas kategória. A szegény a környezetéhez képest szegény. A világ egyes részein szegény az, akinek egy kecskéje sincs, és egy lábosa sincs, hogy benne meleg ételt főzzön. Móra korában a szegénynek sokszor egyáltalán nem volt cipője. Korunk civilizációja majdnem kizárja ezt a fajta ínséget, ha másért nem, az állandósult túltermelési és túlfogyasztási válság miatt. Rengeteg új és használt cikk végzi a szemétben.