Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • Utolsó 20

2019.01.11. 11:18 emmausz

Szabadság vagy elnyomás

Szathmári Sándor Kazohinia c. regénye kétrészes. Először bemutatja a hinek, az okosok társadalmát, gondolkodásmódját, a második részben megismerjük (illetve nem ismerjük meg, mert következetlen és csalfa) a behinek, az oktalanok társadalmát, okfejtéseit. Utóbbiak a logikának zömmel homlokegyenest ellentmondó szabályok szerint élnek, de csak addig, ameddig meg nem változik a szabály. Jókor kell változtatni gondolkozásukat, különben könnyen agyonverik az illetőt a többiek. Belelapozva a könyvbe, mégis találtam egy olyan törvényszerűséget, amely talán nem is olyan szamárság. „A népet el kell nyomni, hogy szabadon élhessen” fogalmazza egyik behin. Ez így biztosan nem igaz, noha nyomás alatt nő a pálma, a megnyesett fa pedig kizöldül, és Oroszországban a cár atyuska odavágott a muzsikoknak, a SzU-ban a párt pedig még kegyetlenebbül odavágott millióknak, mint azt megírta minékünk Szolzsenyicin. Inkább úgy igaz a tétel, hogy sarkosodó uralmi helyzet esetén élesen különválik az elnyomó az elnyomottól. Tudni lehet, hogy ki kit akar hátba szúrni, kitől kell félni, kit kell ellenségnek nevezni. Ez arra indítja az elnyomottakat, hogy minden erejükkel keressék a kitörési lehetőségeket, s reménykedjenek a reménytelenség ellenére.
Ha jól megy a sora, ha nincsen ellenfele, ha nincs kire lőni, a „vadász” céltáblát keres magának. Látszólagos, mondvacsinált célt fabrikál magának, és abba kezdi küldeni a nyílvesszőket, golyókat.  
Kétségtelen tény, hogy a pl. mártírok vértanúsága idején az egyház nemhogy kihalt volna, hanem megerősödött. Létszámban növekedett.
Kétségtelen tény, hogy Japán hatalmas háborús veszteségei után nagy iramban kezdett fejlődni. És az is kétségtelenül igaz, hogy a vesztes Németország a háborút követően modern ipart épített ki.
A kétségtelen tények ellenére egy porcikám se kívánja az elnyomást, a folyamatos létbizonytalanságban való életmódot.
A korábbi korok diktatúráinak az emléke inkább azt súgja: Felismerve a szabad cselekvési lehetőségeket, érdemes igaz értékek mentén tevékenykedni a létteljesség irányát célba véve. Érdemes figyelmünket a körülöttünk élőkre és a szükséget szenvedőkre irányítani. Mit tehetünk a társunkért, a családunkért, mit adhatunk a társadalomnak. Ahogyan JFK fogalmazta: Ne azt kérdezd, hogy mit kaphatsz a hazádtól, hanem azt keresd, hogy mit tehetsz érte. Annak ellenére, hogy az amerikai elnök nemes törekvése tragédiába torkollott, azt hiszem, hogy az altruizmusnak van értelme.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8214556036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.