Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom
  • emmausz: Mikszáth nagy mesélő. Emlékszem erre az írására. (2019.05.13. 16:37) Én még (b)írom
  • emmausz: Mórának fizetésemelés helyett azt mondták, ez a szúette rozoga íróasztal volt Mikszáth asztala szerkesztőkorában. Az újabb újdondászoknak ő is ezzel a szöveggel adta át később. Köszönöm a Mikszáth-í... (2019.05.13. 16:24) Én még (b)írom
  • Klári Bodó: Elég jó írókat olvasol, az igaz. Hozzáteszek valakit, szintén a Szegedi Napló egykori munkatársa volt. Mikszáth Kálmán: Az első bánat taborozok.network.hu/blog/taborozok-eletkepek-hirei/mikszath-kal... (2019.05.13. 14:19) Én még (b)írom
  • exbikfic: Ez nagyon érdekes, köszönöm. Sose hallottam róla, de tényleg lehet az az oka, ahogy feltételezed. (2019.05.09. 10:23) Lehetne az iskolákban Móra-óra
  • Utolsó 20

2019.01.12. 10:22 emmausz

Olvasmányok, amiket szeretek

Olyan olvasmányokra vágyom, amelyek értékes tartalmúak, szép nyelvezetűek, érdekesen megírtak, követhető szerkezetűek, humorosak, egyértelműek, láttatók , élményt kínálók és egyáltalán – ébren tartanak. Most Mikszáth, a nagy mesélő nem ezt nyújtotta. Elaltatott a novellája. Mintha nem volna türelmem a sok részlettel való töltekezéshez. Elgondolkoztam rajta, hogy a magyar szépírók miféle sorba állíthatók. Valaha Jókai volt nekem a nagy mesélő. Ma már hosszadalmasoknak ítélem írásait. Ide sorolom Mikszáthot is, aki szintén hajlamos elveszni a részletekben. Móra már jobb egy fokkal, ha kissé szirupos is olykor. Humora feledteti a mézes-mázos mondatokat. Nekem meghatározó élményt jelentett Tömörkény István a maga szociografikus pontosságú sorsábrázolásaival. Ha idillre vágyom, Gárdonyit olvasok (meglepő módon sokan nem szeretik). Ha pedig urbánus témákra vágyom, akkor Molnár Ferenc és még néhány jeles író jöhet számításba. Ha humorra szomjazom, Karinthy Frigyest veszem elő. Ő utolérhetetlen a maga műfajaiban.
Szeretem az életrajzokat, szeretem az általam valamennyire ismert emberekről készült interjú-köteteket, és érdekes módon szeretem azoknak a művészeknek a megnyilatkozásait, akik nem a szépirodalomban jeleskedtek. Részint hozzásegítenek életművük megértéséhez, részint pedig meglehetősen jól bánnak a szavakkal. Próbálom összegereblyézni őket.
Elsőnek Bernáth Aurélt említem. Könyvei sokat jelentettek nekem.
Sokat tanultam Borsos Miklóstól, Kodály Zoltántól, Pilinszky prózájából, Déry hordalékaiból, színészek színes emlékeiből. Belepillanthattam a világukba. Szeretem a zenészek értékelését saját művészetükről és a kortársaikéról. Hiteles forrásoknak vélem őket, amikor a kulisszatitkaikról vallanak.
Ugyanezért szeretem olvasni V. Dezső blogját, de Balázs Gézáét is. Egyszer el kellene olvasnom Vásáry Tamás életírását is. Ha olyan érdekes a könyve, mint amilyen érdekesen beszél, akkor minden pénzt megér.      

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8214557664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.