Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom
  • emmausz: Mikszáth nagy mesélő. Emlékszem erre az írására. (2019.05.13. 16:37) Én még (b)írom
  • emmausz: Mórának fizetésemelés helyett azt mondták, ez a szúette rozoga íróasztal volt Mikszáth asztala szerkesztőkorában. Az újabb újdondászoknak ő is ezzel a szöveggel adta át később. Köszönöm a Mikszáth-í... (2019.05.13. 16:24) Én még (b)írom
  • Klári Bodó: Elég jó írókat olvasol, az igaz. Hozzáteszek valakit, szintén a Szegedi Napló egykori munkatársa volt. Mikszáth Kálmán: Az első bánat taborozok.network.hu/blog/taborozok-eletkepek-hirei/mikszath-kal... (2019.05.13. 14:19) Én még (b)írom
  • exbikfic: Ez nagyon érdekes, köszönöm. Sose hallottam róla, de tényleg lehet az az oka, ahogy feltételezed. (2019.05.09. 10:23) Lehetne az iskolákban Móra-óra
  • Utolsó 20

2019.01.13. 12:39 emmausz

Deus ex machina

Ma agapé volt, amelynek a során egy cseh szerző munkájából hallottunk egy epizódot, amely a Gulág óta hírhedt Kolima vidékén történik. Két vadász beleesik a befagyott folyócskába. Próbálnak szabadulni, de lassan haladnak. A jég minduntalan beszakad alattuk. Végül csuromvizesen partra kecmeregnek, és összebújnak, mert erősen fagy. Tüzet se tudnak rakni. Így várják az estét, a közelgő mínusz 40 fokot, s a bizonyos vesztüket. Tudják, hogy semmit se tehetnek ellene. Arra gondolva, hogy itt a valószínűleg kikerülhetetlen vég, fenyegetett helyzetükben megígérik, ha mégis megmenekülnének, akkor felveszik azt a fránya kereszténységet. Egyszer csak egy orosz ereszkedik le hozzájuk a partra. Hoz nekik mindent, amire csak szükségük van. Élelem, száraz ruha, gyufa a tábortűzhöz, miegymás. Aztán visszaballag az orosz, és a mart tetején még visszanéz és azt mondja,  aztán el ne feledjék, hogy mit ígértek. És ezzel eltűnik. Az immár biztonságba került emberek megalszanak a már tűrhető körülmények között, majd elindulnak lakott helyet keresni. Felérve a marton szűz hóra bukkannak. Nincsenek lábnyomai az eltávozott orosznak. Ez meglepi őket. Útjuk során egy templomra bukkannak, betérnek. Ott találják Igor atyát, a pópát, aki utóbb az egész történetet közreadta. A két vadász elmondja neki különös megmenekülésének a történetét. Majd tekintetük az egyik ikonra esik. Felkiáltanak a csodálkozástól. Ő volt az, aki megmentett minket, kiáltják, ahogy Szent Miklós ikonjára esik a pillantásuk.
Úgy hatott ránk a sztori, mint egy legenda. Márpedig Igor atya igaz esetként mesélte el az írónak.
A körünkben megjelenő plébánosunk hallva a históriát, elmondja, hogy életében számos hasonlót megtapasztalt, s közülük azon nyomban megemlít kettőt-hármat.
Kérdezem tőle: Leírtad ezeket? Merthogy érdemes volna könyvbe foglalni azokat a rendkívüli segítségeket, amelyeket Isten követlenül vagy papjain keresztül foganatosít, lévén ő Gondviselő Atya, aki ma se hagyja magukra a benne bízókat.
Ha elképzelem, hány papnak vannak hasonló megtapasztalásai, akkor arra gondolok, hogy kész vétek, hogy ezek a semmibe hullanak. Csakugyan le kellene írni őket, ezekkel bizonyítva, hogy békétlen korunkban is mennyi és miféle égi segítséget kapnak az emberek.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr314559700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.