Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • Utolsó 20

2019.01.14. 11:33 emmausz

Tökéletlenségek

Nem tudom, hogy mennyire tartozik a rendetlen ragaszkodások közé a napi poszt-írás és a lehetőség szerint napi fotózás. Mindenesetre reggel keresem a fotózó mobilt, hátha akad valami, amin megakad a szemem. Feleség megtalálja, zsebre vágom, majd indulunk misére. A nap ragyogóan süt. A katedrálüvegek kétoldalt változatos „festményeket” kínálnak megörökítésre várva. Egyik ablak jegecesen fehér tónusú, a másik oldalon a nap felizzítja a mályvaszínű házfalat: szép színes képet ígér. A fehérre ráfogom a gépet, de se kép, se hang. Meg se rezdül a masina. Találok egy gombot az oldalán, azt megnyomva értésemre adja, hogy az akku lenullázva. Töltsem fel, ha jót akarok. A harmadik ablak látványára már nem is figyelek. Még megremegtet egy lehetséges felvétel. Fiatal lány áll a szélben, haja művésziesen lobog, a fehér falon árnyéka szép sziluettet rajzol. Én meg tehetetlenül ülök a kocsiban. Lemerült az akku. Persze egyébként se lett volna ebből semmi. Hacsak meg nem kérem őt, hadd fényképezzem le. Nem ez történt. A lány autóba szállt és elviharzottak.
***
Mórától olvasok vezércikkeket, amelyek zömmel a szegénysorban élő emberek gyötrelmeiről szólnak. Az író érzékelhető empátiával viseltetik irántuk, rokonszenvvel ír kiszolgáltatottságukról. Most a kezembe került egy arisztokrata nő önéletírása. Nemeskéri Kiss Margit is a millenniumi időkről elmélkedik, és korrajzot ad abból az aspektusból, ahogyan felőle látszanak a dolgok.
Mit mondjak?
Az ő élete sem volt habostorta.
Egy képet idéz a kétféle írás összegvetése. Molnár Ferenc tollából(?) született az a jelenet, amelyben egy ember operaénekes?) a zordon hóesésben tart az Opera felé az Andrássy úton. A szürkületben egy didergő ember igyekszik fázósan a járdán, és irigykedve tekint a sűrű havazás ködén át a hintóra. Bezzeg annak telik rá – gondolja a bent ülőről. És nem tudja, hogy leszakadt a hintó alja, az az ember nem ül, hanem a megmaradt falba kapaszkodva rohan a hintóban az életéért küzdve.
Ki tudja, kinek jobb a sorsa?

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9814561586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.