Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom
  • emmausz: Mikszáth nagy mesélő. Emlékszem erre az írására. (2019.05.13. 16:37) Én még (b)írom
  • emmausz: Mórának fizetésemelés helyett azt mondták, ez a szúette rozoga íróasztal volt Mikszáth asztala szerkesztőkorában. Az újabb újdondászoknak ő is ezzel a szöveggel adta át később. Köszönöm a Mikszáth-í... (2019.05.13. 16:24) Én még (b)írom
  • Klári Bodó: Elég jó írókat olvasol, az igaz. Hozzáteszek valakit, szintén a Szegedi Napló egykori munkatársa volt. Mikszáth Kálmán: Az első bánat taborozok.network.hu/blog/taborozok-eletkepek-hirei/mikszath-kal... (2019.05.13. 14:19) Én még (b)írom
  • exbikfic: Ez nagyon érdekes, köszönöm. Sose hallottam róla, de tényleg lehet az az oka, ahogy feltételezed. (2019.05.09. 10:23) Lehetne az iskolákban Móra-óra
  • Utolsó 20

2019.01.14. 11:33 emmausz

Tökéletlenségek

Nem tudom, hogy mennyire tartozik a rendetlen ragaszkodások közé a napi poszt-írás és a lehetőség szerint napi fotózás. Mindenesetre reggel keresem a fotózó mobilt, hátha akad valami, amin megakad a szemem. Feleség megtalálja, zsebre vágom, majd indulunk misére. A nap ragyogóan süt. A katedrálüvegek kétoldalt változatos „festményeket” kínálnak megörökítésre várva. Egyik ablak jegecesen fehér tónusú, a másik oldalon a nap felizzítja a mályvaszínű házfalat: szép színes képet ígér. A fehérre ráfogom a gépet, de se kép, se hang. Meg se rezdül a masina. Találok egy gombot az oldalán, azt megnyomva értésemre adja, hogy az akku lenullázva. Töltsem fel, ha jót akarok. A harmadik ablak látványára már nem is figyelek. Még megremegtet egy lehetséges felvétel. Fiatal lány áll a szélben, haja művésziesen lobog, a fehér falon árnyéka szép sziluettet rajzol. Én meg tehetetlenül ülök a kocsiban. Lemerült az akku. Persze egyébként se lett volna ebből semmi. Hacsak meg nem kérem őt, hadd fényképezzem le. Nem ez történt. A lány autóba szállt és elviharzottak.
***
Mórától olvasok vezércikkeket, amelyek zömmel a szegénysorban élő emberek gyötrelmeiről szólnak. Az író érzékelhető empátiával viseltetik irántuk, rokonszenvvel ír kiszolgáltatottságukról. Most a kezembe került egy arisztokrata nő önéletírása. Nemeskéri Kiss Margit is a millenniumi időkről elmélkedik, és korrajzot ad abból az aspektusból, ahogyan felőle látszanak a dolgok.
Mit mondjak?
Az ő élete sem volt habostorta.
Egy képet idéz a kétféle írás összegvetése. Molnár Ferenc tollából(?) született az a jelenet, amelyben egy ember operaénekes?) a zordon hóesésben tart az Opera felé az Andrássy úton. A szürkületben egy didergő ember igyekszik fázósan a járdán, és irigykedve tekint a sűrű havazás ködén át a hintóra. Bezzeg annak telik rá – gondolja a bent ülőről. És nem tudja, hogy leszakadt a hintó alja, az az ember nem ül, hanem a megmaradt falba kapaszkodva rohan a hintóban az életéért küzdve.
Ki tudja, kinek jobb a sorsa?

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8314561586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.