Mickey webnaplója

Elsősorban is Isten éltessen titeket, Margitok, Margók, Gitták, Margaretek, Margitkák, Margókák, Manyikák, Macusok, Gittácskák, Gitusok, Grétikék, Grétik, Gréták, Margiták, Margariták, és egy kicsit Riták is, akinek a neve a Margheritából jön rövidüléssel.
***
Hogy az este az embernek leragadnak a szemei – rendben van. De hogy ha reggel is leragadva találja őket, akkor baj van. Mi tagadás, ma az én szemem se kívánt megnyílni. Ez bizony kötőhártyagyulladást jelent. Nem akkora öröm, de amit muszáj, azt muszáj. A szemorvos megerősítette a tényt. Kétfélét írt fel. Tetran kenőcsöt és egy csepegtetőt. Bár a magyarban az –andó, -endő kerülendő, utóbbi dobozán a következő szöveget olvasandhattam: A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! Legfeljebb 25 fokon tárolandó. Állítva tárolandó, használat előtt felrázandó!
Itthon nekem szegeztetett a kérdés: Hol szedtem össze ezt a többnyire gyerek-betegséget? Rövid válaszom: Nem tudom. Kicsit hosszabb az az, hogy a kemo egyik mellékhatása éppen a szememet érintette. A kezelés során és utána is folyamatosan csorgott a könny a szememből. No nem sírtam, csak könnyeztem. Ez a folyamat nem is állt le igazán. Ez a nedvesség kaphatott infekciót. Mondjuk úgy, hogy megyek az utcán, és szembejön velem egy kötőhártya-gyullasztó baktérium, és megkérdezésem nélkül beleszáll a szemembe. Miután előbb-utóbb viszkető érzésem támad, megmasszírozom a szemgolyómat, amitől aztán szétspriccelnek a gyorsan szaporodó egysejtűek, sőt immár fertőzött kezemtől átdzsambáznak a másik szemembe is. Hogy mikor történt mindez és hogy hol – ne kérdezd. Tudja a fittyfene.         
***
Finom kávét iszom itthon. Nicaraguai fajta Flores del café. A FAIRTRADE keretében kerül forgalomba, ami nagyjából azt jelenti, hogy a termelőtől közvetlenül az eladóhoz kerül minden köztes lánckereskedelmi termékdrágító csapdát kikerülve. Termelő, kereskedő, vevő. Jó ízű, telt aromás fajta ez, és kb. kétszer olyan drága, mint az, amelyet kvázi rabszolgákkal termeltetnek, és amelyen egy csomóan meggazdagodnak, ameddig a mi asztalunkra kerül.
Ami nekem fura, éppen ebben áll. Rendben van: kapja meg a tisztes hasznot a termelő és a kereskedő is. De hát miért kerül kétszer többe, mint azok a fajták, amelyeken a lánckereskedelem tagjai meggazdagodnak. Ki érti ezt?