Nemeskéri Kiss Margit könyvében találtam ezt az anekdotát. „Nagyapám rokona volt Almásy Manó, aki nagyon szerette a szép dolgokat, bújta az antikváriumokat, de fogához verte a garast. Egyszer nagyon megszeretett egy szép és bájos fiatal nőt ábrázoló festményt. Hetekig alkudott rá, és egy szép napon, amikor odament, hallja, hogy egy dúsgazdag bankár megvette.
Akkor járt Pesten egy nemzetközi jótékony egylet bizottsága, melynek elnökségében benne volt a bankár, Manó bácsi és nagyapám. A bankár estélyt adott és erre az elnökségnek is kénytelen kelletlen el kellett mennie. A bankár a vendégeit büszkén vezette végig fényűző lakásán kincseit mutogatva. Egyszer csak megáll ama bizonyos női arckép előtt, és rámutat. »Ez a nagyanyám!« Mire Manó bácsi a fejét kicsit oldalt hajtva mondja: »Igen, igen, ezt jól ismerem, pár nappal ezelőtt majdnem az én nagyanyám lett – de túl drága volt!«”
***
Még mindig irritál a kötőhártya-gyulladásom, amiből a kapott cseppek jóvoltából lábadozom. Nem győzök pislogni, hogy élesen lássak pl. egy szöveget. Tegnapelőtt én olvastam a misén a szentleckét. Viszonylag jól ismerem a Bibliát, és ez néha nagyon jól jön. Leírva ez volt: „Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez a remény”. Homályosan úgy látom, hogy burgonya szó áll a szövegben. De hát nem hiszek a szememnek, és – nagyon helyesen – a horgonya szót használom.
***
Nyelvelek:
Keveri - helyes,
keverje - nem helyes.
kavari - nem helyes,
kavarja - helyes.
Így tanulj meg magyarul.
***
Esti misén
Hallom: íme Krisztus teste,
veszem ekkor Krisztust este.
***
Egyszer ez jutott eszembe. Így ingázik András Imre jezsuita szociológus Budapest és Bécs között:
Hétfő reggel autójának az ajtaját bécsuki,
Volánhoz ül András Imre, úti célja Bécs UKI.
(Munkahelye volt odakint az UKI.)
Utolsó kommentek