Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm. Remélem. (2019.09.18. 14:13) Kontrollon
  • Tiborné Kaposi: A google maps-szal körbejártam a János Kórház területét. Patinás épületek. Kívánom, hogy minél ritkábban kelljen látogatnod, lehetőleg félévente se! (2019.09.18. 11:48) Kontrollon
  • emmausz: Jogos. Kiegészítem a posztot. (2019.08.20. 14:35) „Miért mindig a rosszat?”
  • exbikfic: Azért szerintem a gyászos öltözet és a hétköznapi viselet közt még van néhány fokozat, és az ünnepi(bb) viselet sem azonos a gyászos öltözettel. Persze ne sírjunk és búsongjunk egy ünnepnapon, ezzel... (2019.08.20. 12:35) „Miért mindig a rosszat?”
  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • Utolsó 20

2019.02.11. 11:16 emmausz

Jól aludtunk. Lábjegyzet OV hét pontjához

Azt tapasztalom, hogy ha éjjel résre nyitom az ablakot, huzamosabb ideig alszunk, mintha zárt ablaknál melegedünk. Nem tudom, hogy van ez, hiszen fáznunk kellene a beáramló mínuszok miatt, de nem. Lehet, hogy így járunk jobban, mert a hosszasabb egybefüggő alvás jobban szolgálja a pihenést, mint a meg-megszakított.
***
OV évértékelőjét egyesek örömmel üdvözölték, másokban ellenérzésre talált. Van olyan vélemény is, hogy a családoknak szánt plusz-juttatások áremelések formájában visszaszármaznak az iparba, végső soron egy részük visszaszáll adó formájában a költségvetésbe. Elég arra gondolni, hogy az EU-nak nem érdeke, hogy kevesebb pénzt pumpáljon bele a feltörekvő volt keleti blokkba, mert a belőlük származó haszon megfelelő csatornákon keresztül többnyire Nyugaton köt ki. Így magyar GDP jó része is kivándorol a befektetők hazájába. Aztán gondolhatunk arra is, hogy a lakástámogatások azonnal a lakáspiac inflatórikussá válását generálták. Most a hét személyes, vagy annál nagyobb autókat támogatja meg az állam. Joggal merül fel az emberekben, vajon nem vezet-e ez az autóárak emelkedéséhez? Ha igen, akkor ki járt jól? Az tény, hogy az állam nem tehet mást, ha növelni szeretné a népességszámot, mint hogy olyan intézkedéseket hoz, amelyek ezt lehetővé teszik. A jövő majd eldönti, hogy célt értek-e ezek a támogatások? Talán nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a fogyasztói társadalom elkényelmesíti tagjait, akik egyre kevésbé hajlandók gyermekneveléssel bíbelődni. Ám lábra kaphat a másik tendencia is: Ha az emberek ráébrednek, hogy a világ legértékesebb létezője az ember, legnagyobb kincse a szerető közösség, azon belül pl. a család, ha ráébred arra, hogy a világ nem hadonizálásra való, hanem arra, hogy magunkból a legtöbbet hozzuk ki a kölcsönös szeretet műveinek a megvalósításával, és ennek egyik legmeghatározóbb terepe éppen a család, akkor megváltozhat minden, legalábbis az embereken belül, a közösségeken belül.
A közigazgatás pedig akkor tesz jót, ha fékeket állít a támogatások által igénybe vehető vásárlásokra vonatkozóan, hogy ne szabaduljanak el az árak, s célba érjenek a támogatások. Más nem várható el tőle. Az állam nem tud szülni, csak az egyes ember – leginkább és kizárólag a nők. Ők viszont biztonságot szeretnek maguk körül, kiszámítható jövőt és békét, hogy jó körülmények között nevelődhessenek fel gyermekeik.         

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr10014620032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.