Mickey webnaplója

Reggel még a jégvirágokat vakartuk a kocsiról, de a nap melege tavaszias időt generál. Kint az erkélyen balkonládában fagyott meg a tavalyi muskátli. Ősszel kellett volna írnom róla, mert akkor volt szezonja, de most jutott eszembe a téma. Mi is ez? Igazából nem nagy ügy.
Ősszel az idő zordabbá válásával párhuzamosan a muskátli levelei megbarnulnak, elszáradnak. Még javában virágzik a növény, de itt-ott megjelennek ezek az ellehetetlenült színű és állagú levelek. Szinte napi szórakozásom, hogy megszabadítom tőlük a növényeket. A maradék zöldben pompázik a muskátlitöveken, azt próbálva elhitetni, hogy megállítható a megállíthatatlan idő, és nem is a tél közeledik. Persze ez csak kozmetikázás, ami egy ideig segít fenntartani a látszatot, mintha…
Miközben tépdesem a leveleket, azon tűnődöm, hogy hányféle praktikával kísérelem meg jól karbantartani magamat. Testápolás, fésülködés, borotválkozás, kenőcsök erre meg arra, pirulák erre meg arra, kontroll-vizsgálatok, s ha nagyon megszorítanak: vérnyomás-ellenőrzés. És ahogyan peregnek a napok, mindenek ellenére időnként letépek magamról egy-egy elszáradt levelet… Nem is folytatom. Mintha egy kicsit hasonlítanék, hasonlítanánk a muskátlitövekhez.  
***
Ma egy szellőrózsát és a virág előtt felnyújtózkodó két bimbót nagyon fotogénnek ítéltem meg, de nem fényképeztem le (mobiloztam le), mert még azt hihetik, hogy fotózni járok a templomba.
***
A fiatalok a szép időre való tekintettel Solymárra mennek megnézni a várat. Nem is tudtam, hogy vár áll a településen.