Mickey webnaplója

Tegnap kontrollra mentem. Leírom a technológiáját, hogy legközelebb kikerüljem a bizonytalanságokat.
1. Recepció. Kell sorszám, utána az ablaknál bediktálni: ki vagyok, szül. hely, év, anyja neve.
2. 2. emelet jobbra. 208. ajtó. Ha a monitoron megjelenik a sorszám, a 208-ba be, ahol rendelési sorszámot kapok.
3. Vérvételhez kell az öntapadós tikett nevemmel stb. Kell sorszám, de csak azért, mert számlálják, hánynak vették vérét a tárgynapon. Egyebekben ott neveden szólítanak.
4. Vigyázó szemeid a 209. ajtóra szegezzed, oda jön majd az orvos, aki a sorszámodnak megfelelő rendben fogad, és ad elemzést, intézkedést a jövőre vonatkozóan.          
5. A vérvétel után sok idő telik el, míg megjön az eredmény a laborból, és megjön az orvos, aki fogad. Közben nyugodtan el lehet menni bevásárolni, enni, sétálni, fotózni stb.
Én pl. kiszámítottam várakozás közben, hogy eddig 26 446 napot éltem. Egy napot tévedtem. Utóbb ellenőriztem. A PC kalkulátora szerint 26 447 napja élek a földön. (Ma már 26 448.)
A várakozás idején folytattam a Móra-vezércikkek kötetének olvasását. Sok érdekességre bukkantam. Pl. megírja, hogy Pierpont Morgan nagyobb rabszolgatartó volt a fáraóknál. A pénzmágnásnak önös érdeke fűződött ahhoz, hogy a világháborút (1.) az antant nyerje meg, merthogy sok pénzt fektetett be mellettük. Csak akkor remélhette a hadi befektetések megtérülését, ha az antant győz, és a tengelyhatalmaktól behajtja kamatostul jóvátétel formájában azt a pénzt, amellyel ő az antant-országokat támogatta, no meg az Egyesült Államokat. Érdekes módon az antant győzött, a behajtás meg megtörtént. Hogy hány ember élete bánta, azt talán hagyjuk is. A szerző szerint jóval több, mint annak idején a piramisokat építő rabszolgák száma.  (Morgan piramisát) a világ népeinek egyforma ostobasága emelte – a kor egyedül való istenének, a Pénznek. Lehet, hogy nincs új a nap alatt?
A harc mindmáig folyik a pénzszivattyúzás ügyében. (Korunk piramisa)
Megemlíti, hogy a nincstelenség és a vantalanság ugyanazt jelenti, legfeljebb utóbbi szóalakot nem használjuk, még ha igaz is. Megállapítja, hogy akinek semmije sincs, az nem nincstelen, hanem vantalan. Megjegyzi, hogy a nincstelenséget is lehet fokozni. „Ez a legnincstelenebb közöttünk” – mondja egyik munkása. (Ugye a nincs hiánya a van volna, de hát a kettős tagadás...) 
Az uzsora se mai találmány. Egy gazdaember pénzen megváltott egy telket. A bank szerint 920 pengőt ér. Móra kiszámolja neki, hogy ha hatvanhat pengőt fizet érte ötvenkét évig, akkor az 3432 pengő. A gazda elmondja, hogy a kiadása egy évre vetítve 125 pengő. Bevétele 23 pengő. Kára tehát 102 pengő. Milyen munka ez így? – tehetné fel a kérdést, de nem teszi. (Fajvédetlenek) És milyen munka volt a svájci frank-hitelek propagálása? És milyen munka volt a Diák-hitelek kamatjainak egyoldalú egekbe emelése? Nem folytatom.
A prédikátornak igaza van. Nincs új a nap alatt. Ami most van, az volt már régen is.