Mickey webnaplója

Az iskolában minden tanuló egyforma. Nem számít, ki honnan jött, talán még az se, hogy mit tett le az asztalra. Egyforma, mint a kék köpeny és kész. Mindezt azért jegyzem meg, mert tegnap elolvastam a prof. Tulassay Tivadarról szóló interjúkötetet.  Én egy másik Tulassayról tudok egy hangyányival többet, Zsoltról, aki szintén prof.
Valaha piaristákhoz járt. Volt ott egy magyartanár, Fekete Antal, aki szeretett szavakat önkényesen rövidíteni. S mivel az iróniát is szerette, szavajárása ilyesformán alakult: Csom be! (Csombe abban a korban diktátor volt Afrikában), Fekete Antal szóhasználatában ennek a szószörnynek az értelme: csomagoljatok be, azaz vége a tanításnak. De ugyanilyenek voltak a kösz(ön), ki(felé az osztályból) le (az udvarra) tehát kösz-ki-le. És ilyen volt egy alkalommal a Tul-pikul is. Nagy vidámságot szerzett ezzel a szóhasználattal F. A. , népszerű nevén Svarc.
Történt ugyanis, hogy betlehemesre készültek a piaristák, számos szereplővel, közöttük Tulassay tán furulyával. Már becsöngettek órára, már  javában folyt a tanítás, amikor a fáma szerint Svarc bedugta a fejét az osztályajtón, s szemével engedelmet kérve a tanártól a gyerekekre nézett, és csak annyit mondott: Tul- pikul. Értsd kb.: Tulassay, el ne felejts óra után furulyáddal megjelenni a próbán.
Vannak húzónevek. Ilyen a Tulassay is, és ilyen a Jakabffy is. Az utóbbiról szóló anekdota poénja szerint a kis Jakabffy keresztelőjén részt vevő tömegben egy jobbágy-gyermekcse megszólal: Milyen kicsi, és máris Jakabffy.  
***
A Portisch Lajossal készült interjúkötetből az ragadt meg igazán, hogy a hit egyes kérdéseiről beszélgetvén sajnos nem szólhat be az olvasó. Én se mondhattam el, hogy mivel nem értek egyet, mit kellene cizellálni. P. L. portréja érdekes. Nem szeretett igazán sakkozni, de hát ahhoz értett. Sokra is vitte. Nem húzott Kádár Jánoshoz, de elismeréssel beszél róla, hogy jól sakkozott Kádár, és emiatt becsülte a sakkozókat, őt is.
***
Március idusán sokan állami kitüntetést kaptak. Pl. Nemeshegyi Péter SJ, és Sebők Sándor regnumi pap. Megérdemelték. Eltűnődöm rajta: mi lesz a sorsa az érmeknek, kitüntetéseknek az illető jobblétre szenderülése után. Aki neves és kiváló tudós, azé tán vitrinbe kerül, de a többieké…?