Tegnap keresgéltem a Youtube-on. Olyan zenéket kerestem, amelyek visszaidézik nekem süvölvénykoromat, s beleringatnak abba a közegbe, mint amit akkor éreztem, amikor sikerült egy lemezt beletalálni a lejátszó korong tüskéjébe. Valahogy a zene élvezetéhez tartozott a hanglemez látványa, fogása, a barázdák finomsága, a korong színe, feliratai. Kik mit adnak elő, milyen márkájú a lemez. Nekem mesél a lemez mással össze nem téveszthető szaga (illata?), felirata: RCA, Philips, His Master’s Voice, Decca, Parlophone, Qualiton, Amiga, Supraphon, Electric, EMI, Melogyia, Pathé, Columbia, Balkanton, Hungaroton… akármi. És forgott a korong és szállt az ének, szólt a gitár vagy bendzsópárbaj, Duane Eddy, Mr Acker Bilk, Satchmo, tudomisénmi.
Tegnap kedvemre belehallgattam ezekbe, mint írtam az imént. És feledtem, hogy egyedül a komolyzene a zene.
Mivel a FB-on működő komolyzene-csoport állandóan azon polémiázik, hogy mennyire legyen szigorú a könnyű- és komolyzene elválasztását jelző határ, ide citálok néhány véleményt, hogy megnehezítsem a vita résztvevőinek a dolgát.
Kodály azt mondta, hogy nincs komoly- meg nem komoly zene, csak jó és rossz zene van. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ő értékítélete a jazzt is a feledhető műfajok közé sorolta.
Hadd tegyem mellé a Strauss család tagjainak a muzsikáját. Ők az okai mindennek. Az ő zenéjük képezte a határvonalat a két műfaj között. Utánuk vált külön a két irányzat. A Strauss-zenék közérthető dallamosságukkal és virtuóz hangszerelési készséget felmutató mivoltukkal ejtették zavarba a „komolyistá”-kat.
Vannak aztán megengedőbb vélemények is. Sosztakovics megkísérelt jazzt írni (esztrádra sikerült). Viszont Leonard Bernstein, aki a klasszikusokról tartott sorozatot, ahol rendre meg is szólaltatta az általa elemzett zenéket, egyik alkalommal azt is kinyilvánította, hogy amikor egy roppant nehezen értelmezhető kortársmű vezénylésébe belefárad, szívesen átadja magát a Beatles együttes muzsikája hallgatásának. Na, erre varrjon valaki gombot! Ettől nem szentségtelenedett meg kiművelt zenei képessége, s ezzel együtt is igen kiváló műveket komponált.
Fordítottjára példa:
Én, aki nyíltan vallom, hogy sok jó zene született a könnyű oldalon, azt is szívesen hangoztatom, hogy egy-egy balatoni nyaralást követő hosszas vezetés után hazaérve már nemegyszer bekapcsoltam Beethoven Pastorale-szimfóniáját, és hagytam, hogy ejtőzés közben átmossanak a szépséges melódiák.
2019.05.20. 05:48 emmausz
Csak a zene, a zene, a zene, a zene kell…
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr714836766
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek