Mickey webnaplója

Hajnalban arra gondoltam, hogy mai posztom arról fog szólni, hogy mi közöm van egy zenés mise-tétel keletkezésében. Aztán ejtettem a dolgot. Nem mindegy, és kit érdekel, hogy mi volt fél évszázaddal ezelőtt. Inkább azzal foglalkozom röviden, amin néhány napja dolgozom. Egy fiatalasszonynak a halálos betegséggel folytatott vívódásairól szóló kéziraton. Mivel az onkológián köt ki, számos hasonlóságot érzékeltem az ő sorsa és a saját sorsom között.    
Ami érdekes lehet, hogy nemcsak a nő beteg, hanem az ezt feldolgozó kézirat is. Nem tudom hány mondatból áll a kötet, de azt igen, hogy 36 000 szóból.  Idegen nyelvből fordította-ferdítette valaki. Alig akad benne ép mondat. Ez azt jelenti, hogy a mondatok értelmezése is nehézséget jelent olykor. A sűrű elütések, a helytelen szórend, az unalomig használt létige és a menni ige különféle ragozott alakjai folyamatos nehézségek elé állítanak. Azért megpróbálom olvashatóvá tenni a szöveget. Hosszas lektori, korrektori ténykedésem harmadik leghúzósabb szövege ez.
A legrosszabb egy jogi nyersanyag volt, amelynek felhorkanásait alig tudtam mondatokba rendezni. Emlékezetem szerint a kézirat címoldalán szerepelt egy ismert értelmiségi neve, aki a szöveg szerint lektorálta az anyagot (a fenét lektorálta).
A második legnehezebb és testes szöveg, egy szintén jogi témájú kézirat volt. Oldalas körmondatok szóltak arról, hogy a kutya ugat (vagy ki tudja, milyen állat mit csinál).  
És ez a harmadik.
Elkezdtem a nyomtatott változatot piros tintával javítani, de abba kellett hagynom, mert úgy nézett ki minden papírlap, mint rovarirtás után a katicahulláktól tarka talaj a fák alatt.
Egy nálam türelmetlenebb ember alighanem az ilyen anyagot gyorsan visszaadja azzal, hogy alkalmatlan a szöveg a rendberakásra.
Én nem ezt tettem.
Úgy kell nekem – túlságosan kedvelem a rejtvényfejtést.
***
Kedvelem, amikor a május olyan hűvös, mint idén. Arra gondolok, hogy minden hideg nappal rövidebb a nyár, s részeként a nyári kánikula.
Már május 24.-t írunk, ma is csak 20 fok a kinti hőmérséklet, és borús az idő.
***
Arra lettem figyelmes, hogy unokáim jó humorérzékkel vannak megáldva. Igyekszem is egy-egy alkalomhoz illő csattanós történettel kedvükre lenni. Remélem, nem fogyok ki egyhamar a még el nem mondott viccekből. Vagy ha igen, nem veszem észre, mert öregszem.  
***
- Mennyi? - szól le a kapitány a gépházba.
- Három - jön a válasz alulról.
- Mi három? - érdeklődik a kapitány.
- Mi mennyi? - firtatja a gépház szócsöve.