Mickey webnaplója

A Mandiner hírportál anyagából idézek:
’…az USA-ban is kitört a Pride-láz: a New York-i Gay Streetet például ideiglenesen átnevezték a jeles hónap idejére. Bár a szándék nemes, az új név okozhat némi problémát a hétköznapokban, ugyanis nehezen elképzelhető, hogy valaki azt mondja: »Találkozzunk a Homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transz, queer, interszex, aszexuális, nembináris, pánszexuális, kétlelkű (sic!) utca 7-es szám előtt!«’ 
Az újbeszél nyomulása késztetett arra, hogy egyszer leírjam ötleteimet további „büszkeségek”-re, amelyeket szintlén meg lehetne ünnepelni. Kapásból javaslok még néhány megünneplendő lehetőséget. Elsőnek álljon itt
a hipertónia-büszkeség, majd az
anorexia-büszkeség, a
bulimia-büszkeség, a
Parkinson-kór büszkeség, a
balkezes (magam is az vagyok) büszkeség, az
Alzheimer-büszkeség, a
mazochista-büszkeség, a
rövidlátó-büszkeség, a
fogyatékkal élő-büszkeség, a
törpe-büszkeség, a
TBC-büszkeség, a
lepra-büszkeség, a
szklerózis-büszkeség, a
böszmeség-büszkeség, a
demencia-büszkeség…
Na jó, abbahagyom, pedig volna még száz jó ötletem.
A szodómiáról terjedt el a mondás: Nem zavar, ameddig nem kötelező.
A PC-beszéd viszont úgy terjed, mintha kötelező volna. Vallom, hogy nem az, és vallom, hogy fel kell lépni ellene, mert a kényszertől még hazugság marad a hazugság, csúsztatás marad a csúsztatás, ferdítés marad a ferdítés, képmutatás a képmutatás, gonoszság a gonoszság és aljasság az aljasság.
Ne mondjuk feketének, ami nem az, és fehérnek se, ami nem az. A fekete nem sötétfehér, az igen az nem tagadás, a piros nem zöld, és a jég nem hűvös forróvíz. Pirított hógolyó meg nincs is.
Nem akarok leragadni ennél a sötét témánál, de egyszer el kellett mondanom a véleményemet, mert mások telekürtölik a világot a másságok saját eszméivel.
Nekem is vannak elképzeléseim a világról, s ugyanolyan joggal ragaszkodom hozzájuk.