Nyolcadikos koromban derült ki, hogy erős különbség van a két szemem látása között. Hogy hogy nem jöttem rá magamtól, az maga a csoda.
Mindegy.
Kaptam szemüveget, és vidáman néztem vele a jövőbe. Akkor drótkeret volt divatban, melyre két-két csavarral rögzítették az üveglencsét. Lehetett az üveglencse alját szögletesre vagy szögletesre csiszoltatni (gömbölyűre nem emlékszem), belekerült vagy 30 forintba, a többit az SZTK állta.
Utóbb mivel állandóan a másik szemüvegemet kerestem, ha olvasó volt rajtam, a bifokot, ha amaz, akkor az olvasót, és mindkét szemüvegem kezdett leamortizálódni, úgy döntöttem, hogy progresszív lencsésre (multifokális, röviden multifoki) cserélem. Tudtam, hogy ez nem lesz olcsó mulatság. S milyen jól tudtam.
Az üzlet végzi a szemvizsgálatot. Az üzlet, amely olyan elegáns, mint a banképületek enteriőrje. Ez önmagában arra utal, hogy itt fizetni fogsz keményen.
Keretpróbáláskor olvasom a reklámot: annyi % engedmény a keretre, ahány éves vagyok. (Fizetéskor nem vettem észre.) Vélhetően időszakos engedményről van szó, és már lejárt. Három fajta anyag közül választattam: talán üveg, műanyag és vékonyított műanyag. Mivel látás szempontjából csak a harmadik jöhetett számításba, döntési szabadságom abból állt, hogy meghatározhatom: nem megfelelő vagy megfelelő szemüveget kérek-e. S mivel a cég nagyon gáláns, valamiféle engedményekben részesített, így mindenféle további extrák (pl. biztosítás) nélkül csak 128 000 ft lesz a szemüveg (szemműanyag).
Nekem egész idő alatt a szegény télikabátvásárlás előtt álló Salamon Béla esete forgott a fejemben. Mielőtt új télikabáthoz való textilt vásárolt volna, megvizsgáltatta magát a kardiológussal, majd a vizsgálat után megkérdezte tőle, hogy milyen anyagot vegyen a kabátjához. A doki azt tanácsolta neki, hogy ne túl drágát.
Mondom én is feleségnek: Két évre adnának biztosítást? S mi biztosít engem arról, hogy még élek két évet?
Talán a SZIG-em, amely 2065-ig érvényes?
No az is komolytalan dolog.
Akkor lennék 119 éves.
***
Néhány megjegyzés a tegnapi aforizma-gyűjteményhez.
1. Lemaradt egy általam gyakran hangoztatott kijelentés: „Élni életveszélyes.”
2. Azt hittem, sokaknak tetszeni fog, de mintha pusztába kiáltott szavakat írtam volna. (Nem baj.)
3. Úgy vélem, hogy nemcsak a múltban keletkeztek maximák, szólások, szállóigék, aforizmák, hanem a jelenben is. Bár több ismerősöm volna a publicisták körében, akik összeszedhetnék a maguk által fontosnak vélt megállapításokat, majd közös kötetbe gyűjtve közzétennék, miként a múlt írói, politikusai, közszereplői. Nemcsak Széchenyi fogalmazott meg világító mondatokat és nemcsak Deák Ferenc. Érdemes lenne foglalkozni a dologgal. Mindszenty azt mondta, ha egymillió magyar imádkozik, nem félti az ország jövőjét. Kodály azt mondta, hogy a gyermek zenei fejlesztését már a várandósság idején el kell kezdeni.
Engem érdekelne, hogy a maiak mint mondanak?
Utolsó kommentek