Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm. Remélem. (2019.09.18. 14:13) Kontrollon
  • Tiborné Kaposi: A google maps-szal körbejártam a János Kórház területét. Patinás épületek. Kívánom, hogy minél ritkábban kelljen látogatnod, lehetőleg félévente se! (2019.09.18. 11:48) Kontrollon
  • emmausz: Jogos. Kiegészítem a posztot. (2019.08.20. 14:35) „Miért mindig a rosszat?”
  • exbikfic: Azért szerintem a gyászos öltözet és a hétköznapi viselet közt még van néhány fokozat, és az ünnepi(bb) viselet sem azonos a gyászos öltözettel. Persze ne sírjunk és búsongjunk egy ünnepnapon, ezzel... (2019.08.20. 12:35) „Miért mindig a rosszat?”
  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • Utolsó 20

2019.09.11. 08:56 emmausz

Írok, olvasok

Tegnap a könyvmegállóban nem találtam semmiféle nekem való kötetet.
A helyi ecclesia könyvtárának katalógusában 12 olyan könyvet találtam, amely még érdekelne. Majd szép sorjában kikölcsönzöm őket.
Hanem T. hazahozott két interjúkötetet. Ezek kisalakú vastag füzetek. Egy-két nekibuzdulásra elolvashatók. Így lett ez velük is.
Elsőnek az Andrásfalvi Bertalan életéről szólót olvastam el. A sok ismert rész mellett sok új információt is találtam benne. Sajnos Antall J. és ő közötte feszült volt a kapcsolat.
Nem keresem, hogy mit kellett volna annak idején másképpen csinálni.
Történt, ami történt.
Nem tetszettünk forradalmat csinálni.
AB. elemzései nagyon tetszettek egyebekben.
Utána azonnal hozzáfogtam a másik füzetnek, amely Kásler Miklóssal készült.
Az urat kevéssé ismertem, és nagyon megtetszett sokirányú tájékozottsága.
Ő az Országos Onkológiai Intézetnek (Kékgolyó u.) volt bő két évtizedig a vezetője. A rákkutatásban és a sebészetben jeleskedett.
De történelemszeretete kirajzolódik a kötetke végére kerülő globális helyzetelemzésében.
Amit ír, az kritikus és igaz. Egyes részei újat mondtak nekem is, más részük nem.
Végtére is leéltem 73 évet. Mi új jöhet még, amiről nem tudtam?  
***
Tegnap újra jártam Óbuda szigettel szembeni partszakaszán. Néhány fotó is készült a séta folyamán.
Azonkívül folytattam a könyvkorrekciót. Egy fejezet a napi penzum, különben soha nem érek a végére.
***
Reggel óta egy Abba-szám van a fülemben. Ido, I do, I do, I do, I do.  Hát igen, igen igen, igen, igen.
Ha nem tudnám, hogy Abba-sláger, a stílusa miatt azt gondolnám, hogy Billy Waughn és zenekara fújja a magáét. Ez a szófordulat pedig egy régi viccre hajaz.
***
A paraszt és a gróf áll a patikapultjánál. A gróf a gyógyszerészhez: Legyen olyan jó, és hozzon nekem egy pohárt aquát.
Hozza.
A paraszt így morfondírozik: Ha nem tudnám, hogy a gróf úr aquát iszik, azt gondolnám, hogy az csak közönséges víz.    

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr515063906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.