Mickey webnaplója

Amerre járok, könyvmegállóba botlok.
Ugye van a Római téren egy,
egy a HÉV-megállóban Csillaghegyen, de
a Csobánka téren és
Kaszásdűlőn is.
Most a Rómain sétálok, és a Duna-parton is áll egy.
Utóbbi merész vállalkozás, mert ha a folyónak dagadozásra szottyan kedve, bizony az a rész is víz alá kerül. A könyvek „folyóírássá” alakulnak. Meglehet, a könyvbúvár békaemberek örömére.
Új felfedezésem könyvállománya is meglehetősen jó. Sok és tartalmas kötet vár gazdára.
Én Haroun Tazieff Vörös-tengeri kutatását hoztam magammal.
Meglepődtem, hogy a leírás az ötvenes évekről szól.
Annak meg már hetven éve! Eheu fugaces… labuntur anni!
Hoztam egy idei állónaptárt is. Egy lap egy hónap. Szép idézetek tartoznak egy-egy művészi fotóhoz. A lapokból egy-egy szabályos képeslap vágható ki. Így kétszer lehet(ne) felhasználni.
Csakhogy a postai levelezőlapok küldése kiment a divatból.
Talán a bélyeggyűjtés is? Hiszen öntapadó bélyegeket nyomnak a levelekre a postán.
Lassan teljes a technikai forradalom.
A karórának nincs értelme. Megnézem okos telefonon.
A zseblámpának sincs sok értelme. Világítok okos telefonnal.
A kamerának és a vakunak sincs értelme. Elintézhetem okos telefonnal.
A tanulásnak sincs sok értelme: informálódhatok okos telefonom révén.
Viszont nincs az az okos telefon, amelyik pótolná világlátásomat, világnézetemet, életviteli tervemet.
***
Maga biztos magabiztos! – mondja, aki szereti a szójátékokat.
De lehet, hogy mást eszel ki. Pl.:
Az én késem tökéletlen. Mondom:
Tök élelten!