Mickey webnaplója

Már tegnap meg kellett volna emlékeznem egykori piarista osztályfőnökömről, Vízvári Lászlóról. A gimnázium négy évében ő vezette osztályunkat. Nekünk biológiát tanított, s Vizesnek becéztük teljesen szellemtelen módon. 
Itt inkább emberi tartásáról és méltóságáról hadd írjak. Hiszen minap volt 100 éve, hogy megszületett (†2004). Szegedi születésű volt. Piarista lett és cserkészvezető. Megtanított bennünket arra a kánonra, amelyet a harmincas évek elején énekeltek a francia cserkészek Gödöllőn, a világtalálkozón. Jambore volt mindössze a szövege, amelyet a franciák zsamborinak ejtettek. Ma is emlékszem a dallamára. Tényleg szép nóta volt.      
Nézzük, mit mutatott még nekünk?
- Alaposan ismerte tárgyát, és minket is bevezetett a biológiába, amennyire csak lehetséges.
- Megtanította az élőlények orvosi elnevezését. Az ilyen latin terminusokat egyikünk gondosan egy helyre gyűjtötte, és jelezte, amikor elérte az ezredik kifejezést. Ha jól emlékszem, pl. a szőrfelállító izmocskák elnevezése musculus correptum pili. (Ha mégse, megbocsátható, több mint fél évszázada írta fel a táblára a szót és még jó néhány másikat is.) Csak úgy röpködtek a latin megnevezések a felelés során is a sztatolit szemcséktől a Langerhans-szigetektől, a neuronokig, a thrombusokig.
- Amikor jó kedve kerekedett, bűvészkedéssel lepett meg bennünket.
- Országos hírét az Astra bábegyüttes művészeti vezetőjeként alapozta meg. Ki mit tud-on emlékezetem szerint díjat is nyertek.
- Szeretett fúrni-faragni, maga készített könyves állványt cellájába, egyáltalán nem a megszokott formában, de festett csatajelenetet is egy fali drapériára. Osztályunkat még lakatos munkára is tanította (politechnika). Ő tervezte társaival a marionett bábfigurákat és a bábjelenetek díszleteit is.
Szavajárása volt: Ide vigyázz! Ide figyelj értelemben. Régen ez elterjedt szóhasználat lehetett. Vö. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek. (Batsányi)
- Rendszeresek voltak a többnapos kirándulások, melyeket szintén levezényelt.
- Még érdekesebbnek találtam egy akadályversenyt, amelyet a szentendrei Papp-szigeten rendezett nekünk. Ezen ügyességi próbákkal, erőpróbákkal kellett megbirkóznunk, gondolom, ez  irányú készségét még cserkészvezetői múltjából hozta magával.
- Tudatosan törekedett arra, hogy az orvosnak készülők eredménnyel felvételizzenek a SOTE-ra. Közülünk nem sokan lettek orvosok, ezt szemünkre is hányta. Nem mi voltunk a kedvenc osztálya, hanem az az évfolyam, amelynek a fele orvos lett.
Utánunk még hosszú évekig tanított, mígnem hallásának romlása le nem parancsolta a katedráról.
Embernek, tanárnak, nevelőnek egyaránt jó színvonalon teljesített.
Azt hiszem, mindnyájan szerettük.  Nyugodjék békében!