Mickey webnaplója

Vásáry írja, én meg nem értem: „…az a bizonyos nagymutató mégis tesz egy percnyit, mire életünk kismutatója körülszaladta az órát.” A mi óránk nem így, ráadásul fordítva jár. Fordítva, mert a nagymutató szaladja körül az órát, és nem is így, mert a kismutató közben nem egy, hanem öt percnyit halad előre, ha úgy akarom látni. Persze láthatom úgy is, hogy a kismutató közben egy órányit halad előre az analóg kijelzésű számlapon.
Legjobb a digitális óra, ott az óra is egy szám, a perc is, és nincs semmiféle körülszaladgálás.
Igaz ugyan az is, hogy a digitális óra nem tud mit kezdeni azzal, hogy a vízörvény az északi féltekén az óra járásával ellenkező irányban, a déli féltekén pedig az óra járásával egy irányban tekereg.
Ma már persze minden más.
A telefonnak nincs kagylója, se villája. Nem is tárcsázhatsz, mert ahhoz minimum tárcsa szükségeltetik. A mai telefonnak még csak tárcsája sincs. Nem tudod a kagylót a telefon mellé tenni, mert nincs kagylója. Nem tudsz mellétárcsázni, mert nincs mivel.
De ugyanígy nem tudod lesrófolni a rádiót, mert nincs rajta tekerhető kapcsológomb.
Nem tudod felsrófolni a villanyt, mert a villanykapcsoló se jár körbe, mint nagyanyáink idejében.
Ki tudja unokáim közül, hogy mi a rádión levő varázsszem? Egyik se.
De kikopott a touchel dugó is, a jack-dugó váltotta fel.
Hol van már a biciklik láncfeszítő „sarkantyúja”? 
Nem ugrálhatsz fel villamosra, mert nem csapóajtaja van, hanem automata, ami ha zár, akkor lemaradtál.
Azt hiszem, hogy mezítlábas (filter nélküli) cigaretta sincs már. Pedig volt, s benne a fináncláb, azaz nagyobb dohánymorzsák. Ha mégis volna, akkor csak tudatlan vagyok. Vagy 35 éve nem dohányzom már. 
Hej!
Nem úgy van most, mint volt régen.
Más az a nap fönn az égen…