Többet már nem akartam foglalkozni Vásáry Tamás könyvével, mégis ezt teszem. Teszem pedig azért, mert felesége, Ildikó rákos lett, és daganateltávolítási operációja után kemoterápiás kezeléssorozatot kap. Ám a nyolcvanas években a kemo még keményebb lehetett, mint ma. A szerző szokása szerinti terjedelemben részletezi a kanül beszúrására tett kísérleteket. Felesége vénáját csakugyan kikészítik, míg sikerül a művelet. A kiszolgáltatottsággal, a környezet leírásával képszerűen mutatja Vásáry, hogy milyen nyomorult dolog ez a kezeléssorozat. A leírás szerint egy igen drága eü-intézményben folyik a beavatkozás, de akármennyire elit kórházról van szó, a beteg nyomorúságán ez jottányit sem változtat.
Damoklesz kardjaként függ feje fölött a szövetvizsgálat kétesélyes eredménye: Van-e áttét, vagy nincs. 
Mivel magam is részese voltam hasonlóknak, átéltem a beteg helyzetét.
Mi tagadás, alig várom, hogy a szerző békésebb vizekre evezzen.
Amit nem szoktam tenni, a kötet végére lapoztam, hogy vajon éle-e még a szeretett páciens?
Mivel a válasz igen, tovább olvasom a könyvet. Nem úgy, mint a Németh László beszámolóját, aki leírta, hogy hipertóniája hogyan hatalmasodott el rajta, mígnem kiszenvedett. Azt az írást letettem. Nem voltam kíváncsi rá, hogy hogyan adja meg magát az író-orvos az egyre rosszabb életviteli lehetőséget engedő betegségnek.
Külön érdekessége Vásáry leírásának, hogy a rokonok hogyan állnak az előállt szituációhoz. Az egyik ág teljes némaságba burkolódzik, a másik ágból pedig a szerző ellen fordul apósa, anyósa. Tehetetlenségüket a szerzőn verik le. Nem elég neki a maga baja, még meg is támadják.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy helyzete hasonló, mint a Pál utcai fiúk c. könyvben az öreg szabóé, Nemecsek Ernő apjáé, aki miközben látja fia vergődését a halálos tbc-vel, nem állhat le munkájával, mert Csetneky úr, akinek öltönyét határidőre el kell készíteni, jön próbálni.
Vásáry meg maga vezényel le számos próbát, hiszen hangversenysorozatát nem ildomos lemondani, a pénzre szüksége van a családnak.
Szinte drámai, hogy beállít menedzsere és a jövő repertoárját egyezteti a művésszel, aki azt se tudja, hogy hol áll a feje.