Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2020.01.23. 06:49 emmausz

A vitatkozásról

Naponta vitaműsorokkal találkozhatok a tévé képernyőjén. Aztán hogy végignéztem, felemás érzésekkel kelek fel a kanapéról. Igazból értelmetlen viták ezek, amelyek nem oldanak meg semmit se. Talán nem is az a céljuk, hanem csupán annyi, hogy a magukban összegyűlt gőzt levezethessék a vitatkozók – helyettünk is. Arra pedig azért van szükség, hogy a forradalmakat elkerüljük.
A vitákról alkotott elméleti meggondolásokat még gimnazista koromból hoztam magammal. A piaristáknál tanultam, hogy egy vitának akkor van értelme, ha a felek visszanyúlnak ahhoz a közös platformhoz, ahol még megegyeznek, azután jönnek az észérvek pró és kontra. Ha minden fél elég intelligens és kész a kompromisszumokra, akkor van némi esély arra, hogy az álláspontok közeledjenek egymáshoz, vagy éppenséggel kialakuljon közöttük valamiféle megegyezés. Ám az általam ismert műsorokban erre fogadókészség nincs, így felpaprikázott felek pattannak fel a műsor végén a helyükről, esetleg cinikus ábrázattal. A nézőben pedig megmarad a görcs amiatt, hogy a viták parttalanok, nem jutván a felek közös nevezőre szinte soha.
Magam egyebekben meglehetősen utálom a vitákat, talán éppen a fentiekért, hogy az ilyenek mondanak eztet, amazok mondanak aztat, és az eztetek és aztatok a végtleneben se találkoznak. Talán jezsuita gimnáziumba kellett volna járnom, ahol a vitatkozást művészi fokra fejlesztették. Egykor az osztályok két táborra szakadtak, és állítottak valamit, a másikak pedig fújták a magukét, s az óra végére valamiféle döntésre kellett vinni a dolgokat. Nem véletlen szól a jezsuita anekdota arról, hogy a Rómában tanuló teológusuk a vitatkozást gyakorolandó vitába száll a szakács testvérrel, és azt fejtegeti neki, hogy nincs Isten. A jámbor konyhás testvér persze érvel, ahogy teheti, de az érveket nem tudja cáfolni, ezért kifakad: Lehet, hogy nincs Isten, de Szűz Mária van, és az nekem elég.          
Nos, én az előzőek miatt inkább focimeccset nézek. Egy jó meccs jobb, mint egy vitaműsor. A legjobb persze kikapcsolni a tévét.
***
Ugye az ízek harmóniáját a jó receptek biztosítják. Egy jól elkészített ételsor kulináris örömet szerez, és jót tesz a szervezetnek. Ugyanilyen jót tenne a beteg szervezetnek, ha jó receptek segítenék a betegségek leküzdését. Jó gyógyszer-sorozatokat kellene alkalmazni, hogy a mellékhatások ne legyenek kockázatosak. Egyelőre nem itt tartunk. Nemcsak hogy ilyen sorozatok nincsenek, de a páciensekre is különféleképpen hatnak a drogok. Nem egyforma a betegek érzékenysége sem. Legalább oda kellene eljutni, hogy különféle komplexekkel bombázzák a testet, olyanokkal, amelyeknek nem egymás hatását kiölő, és újabb nyavalyákat okozó az összetételük.
Tudom, éhes disznó makkal álmodik.
De hát hol az a makk?     

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8315422198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása