A változás olyan ajtó, amely csak belülről nyílik – így szól Tom Peters amerikai író gondolata.
Ez nagyon igaz. Miként az is, hogy: Á-Bé-Cé-Dé, rajtam kezdé.
Vagy miként az is, hogy: Rendszerváltozás? Te változtál, én változtam? Ki változott?
Vagy miként az is, hogy: A megtérést magamon kezdem el, s lehet, hogy itt meg is állhatok. Illetve dehogy. Naponta igazítani kell a normálistól elcsángáló magamon.
Hogy miért idézek másoktól egy-egy csattanót, egy-egy gondolatot, miért nem a saját bölcsességemet húzom elő naponta, jogos kérdés lehetne, amelyre egyszerű a válaszom. Azért történik így, mert az okosok véleménye szerint még a zsenik nyilatkozatainak 95%-a is tőlük idegen, azaz másoktól átvett gondolat, s csupán elképzeléseik 5%-a a sajátjuk, (s mivel ezek csak rájuk jellemző gondolatok, sokszor nem is képesek elfogadtatni olvasóikkal, beszélgető partnerükkel). Én pedig egyáltalán nem vagyok zseni, csupán nyitott szemmel járok szokott környezetemben, és reflektálok azokra a történésekre, jelenségekre, amelyek körülvesznek.
Teccik értenyi? – mondaná Tu.Vi.
Mégis állhat itt egy saját gondolat. Annyi öntelt megnyilatkozással találkozom a FB-on, hogy alig győzöm őket átugrani, esetleg elrejteni, irtani . Ezeknek szól kétsorosom:
Olvastam a te leveled
Tele veled.
***
Nem hagy békén engem ez a teccik értenyi, amit az előbb idéztem, s amely egy jogásznő kedvelt szófordulata volt. Egy vicc éppen ehhez hasonló tájnyelvet vesz célba. Így szól:
A gazdáknak továbbképzést tartanak. Nyelvtanórán a határozatlan számnevekkel foglalkoznak. A tanár megkérdezi a társaságot, tudna-e valaki olyan mondatot mondani, amelyben különféle határozatlan számnevek szerepelnek. Pl. mennyi, ennyi, annyi.
Józsi bá jelentkezik, és már mondja is: Amikor itt az idő, mennyi kő a jószágnak ennyi-annyi...
***
Egy gyerekszáj gyerekkoromból.
Az én apám rendőr, és erősebb a te bátyádnál. Ha szemtelenkedsz vele, felmegy a padlásra, lehozza a vaskardot, és úgy s*-be rúúúg!
***
Lányunk Balázsné,
keresztgyermekeink közül háromnak a neve Balázs.
Sok kedves ismerősünké is.
Ma meg Balázs nap van.
Isten éltessen minden Balázst!
***
Holnap meg 89 lesz volt jezsuita főnököm, a főszerkesztő Sz. Feri.
Őt is Isten éltesse!
Vagy ahogy ők szoktak egymás között gratulálni:
Ad multos annos!
***
és akkor lássuk, mit üzen Laci atya:
Amikor meghal a negatív, vádló, énközpontú hamis éned, akkor szökkenhet szárba a derűs, hálás, másokért élő igaz éned!
2020.02.03. 06:06 emmausz
Napok és gondolatok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7015452250
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek