Mickey webnaplója

Az irgalmasság testi cselekedeteiből az első: A bűnösöket meginteni.
Ma máshová teszik a hangsúlyt. A bűnöst irgalmasan szeretni kell, a bűnt ellenezni. Persze érthető pozitív kritikának is a bűnösök fejére olvasni bűnüket, éppen mert szeretjük őket. Jó óvatosan eljárni, mert párhuzamosan Böjte Csaba kijelentése is igaz: Senkit se lehet jóvá szidni.
A második így szól: A tudatlanokat tanítani. Ez természetesen jogos és igaz tartalmú. De mintha…
A szabadosság nevében rendben volna az is, hogy ha valakinek nincs kedve tanulni, megtehesse, a tanárával szemben meg nem engedhető módon fellépjen, kellő tapasztalatok híján szemtelenkedjen vele, erre még bátorítást is kap…
Mintha az is teret nyerne a gondolkozásban, hogy ma senki sem akar tanítvány lenni, hanem mindenki tanítani akar, legalábbis osztani az észt. A tanítványokból pedig gyakran hiányzik tudatlanságuk belátása. Pedig a tanuláshoz egészséges alázat szükséges. Sőt kitartó erőfeszítés is.
A kontraszelekció miatt sokan úgy érzik, hogy felesleges időpocsékolás a tanulás: pénzhez sokkal egyszerűbb módokon is hozzá lehet jutni. Nem sorolom fel, hogy miképpen.    
A harmadik az irgalmasság testi cselekedetei közül: A kételkedőknek tanácsot adni. Ma a média egyik be nem vallott törekvése az elbizonytalanítás, az érzékenyítés különféle kétes értékű ügyekkel kapcsolatban. Nevezzük egyszerűen káoszteremtésre irányuló lépéseknek. Márpedig minél több ember él kétségek között, annál inkább kellene jó tanácsot kapniuk. Tanácsot bőven kapnak, de hogy azok jók volnának, sok esetben erősen kétlem.      
A negyedik cselekedet: A szomorkodókat megvigasztalni. Erre az Indiából jövő karma-tan mond nemet. Szerintük az ember sorsa a magány, és ha a karmája az, hogy szenvedjen, hogy szomorú legyen, akkor meg kell hagyni ebben az állapotában. Ez minden, csak nem irgalom, és különösen nem irgalmas szeretet. Teréz anyának volt is bőven ellensége választott hazájában éppen az elesettek felkarolása miatt. Nem értették, hogy mit akar beavatkozásával. Az ottani felfogás nem tud mit kezdeni a szeretettel, az empátiával. Nekünk ez furcsa, a keletieknek nem az. Elég csak arra gondolni, hogy a japánok felfogása szerint jogos és helyes a bosszúval élés. Közülük sokan nem tudnak mit kezdeni a megbocsátással. 
Sokat kell még fejlődnie a világnak még elméletileg.
A gyakorlatról hadd ne beszéljek.
Azzal mi sem állunk túlságosan jól.
Nem is folytatom.
***
Úgy látszik, a négy-ötféle pasziánsz  játék nem köti le teljesen figyelmemet. Ismételten azon kapom magamat, hogy miközben rakosgatom a lapokat a számítógépen, rendre egyházi népénekek szólalnak meg bennem, s ritmusosan. Pl. Te vagy földi éltünk Vezércsillaga… Netán ilyenkor a dal arról szól, hogy nem a pasziánsszal kellene mulatnom Isten szép napját?
Talán. Lehet.
***
Ps. A címről. aki tótágast áll, annak számára a feje tetején áll a világ. De a tótágas ennél árnyaltabb szó. azt jelenti, hogy szétterpesztett lábbal áll fejen vagy kézen, aki tótágast áll. Nemrég jöttem rá az értelmező szótárból.