Mickey webnaplója

Alapjában véve kétféle perspektíva létezik: egy e világi és egy transzcendens.
Az e világi perspektívát az építészek a régi görögöknél tapasztalták és kontrollálták. Emiatt az oszlopsoraik itt-ott tőlünk elfele ritkulnak, hogy ránézésre szép harmonikus egyforma távolságra lévőnek tűnjenek.
A festők is rájöttek valamikor a reneszánsz környékén, hogy a tér tőlünk elfelé szűkül, összetart, (a párhuzamosok a végtelenben találkoznak). Ahogyan a tér a szemünk előtt összeszűkül, életünk idővetülete is egyre szűkebb egyirányú utca, amelynek a vége bizonyos és belátható, miként az egyirányú utcára a merőleges keresztutca. Felsejlik a vég, már látszanak a lezáró épületek, halálbiztos, hogy nincs tovább.
Ehhez képest létezik egy kifelé táguló térszemlélet is. Ez az ikonok világa. Az ortodox festészetben a tér kifelé kitágul, elég csak a szentek kezében tartott szent könyvekre nézni, amelyeknek tőlünk távolabbi táblája nagyobb, mint az első. Azt sugallja az ikon, hogy a természetfeletti lét tág, végtelen sok lehetőséget hordoz: szem nem látta, fül nem hallotta, elme föl nem fogta valóság, ami a transzcendensben kitárul.  
Mi tehát nem áldozatai vagyunk élve születésünknek, amelyből a halál kiiktat minket, hanem egy beláthatatlan változatosság várományosai.
Ez egyébként nemcsak az ikonok ábrázolásmódjáról olvasható le, hanem a sugalmazott Írás, a Biblia is kinyilatkoztatja.
De tovább megyek.  
Adva az ókori ember látásmódja: az ég bakacsinja sátorként terül a lapos föld fölé, rajta néhány ezer égitesttel. Galilei távcsöve újabb fénylő valamiket fedez fel az égen. A kopernikuszi fordulat változást hozott. A heliocentrikus világkép elfogadása nyomán és az eszközök további fejlesztése által egyre inkább tágult a tér. Segítettek ebben modern korunkban a palomar-hegyi távcső, a rádióteleszkópok rendszere és főleg az űrkutatás soha nem tapasztalt messzeségekbe látó eszközei. Egy-egy bepillantás a világűrbe raébreszt bennünket arra, hogy az űr tágasságához képest milyen parányiak vagyunk. Mivel a befogott távolságok és a galaxis-milliárdok száma nőttön nő, mi pedig alig, egyre inkább kirajzolódik a végtelenség elképzelhetetlen nagysága, amiről nem sok fogalmunk van.
De majd lesz.