Mickey webnaplója

Természetesen Prokoptól. (Minek írt annyit? Amúgy a prokop horvát szó, árok értelmű.)
Tehát
1 Sajnos eljön az idő, amikor azon problémázom, hogy lusta vagyok-e vagy fáradt. (285.) Esetleg tohonya?
2 Szellemes kérdezőnek könnyen adhatsz érdekes válaszokat. (igen) Van, akikkel élvezet társalogni, mert kölcsönösen termékenyítik szellemvilágukat a beszélők. Másokkal nehéz, mert mindenen fennakadnak. A legnehezebb azokkal, akik mindenkire rászólnak, aki jelenlétükben megmukkan mondván, hogy még nem fejezték be mondandójukat. Nem is fejezik be, ameddig csak nyitva a szemük. 
3 Vendéglátás ürügyén a meghívott miatt, nehogy higgye, mintha kinézném szájából a falatot, példát adandó, illik derekasan tányéromra pakolnom. Önvédelemre fedezet-e, ha fogyókúrám folyamatosan tovább tolódó dátumát a mai nappal ismét elodázom. (317.) Nagyon ismerős. Holnaptól fogyókúrázom. De hát mindig csak ma van. Ha tegnap nem kezdtem el fogyni, ma se teszem, a majd holnap pedig csak duma.
4 Kezünk reszketését próbáljuk titkolni ideig-óráig. Mint orrunk elcsöppenését, meg ne lássák, kendőt rántunk. Társaságban zsebben szorongatjuk összecsukott tenyerünk. … Az az átkozott kanál a legintrikusabb kikiáltód. A kör sugara ugyanis a központ közelében csak kis ívet rajzol, de amennyivel messzebb tolódik a centrumtól, annál kilengőbbek távolságai, s kinagyítja ujjad bizonytalan remegését. (278.) Biz ez így van. Húsz éve még viccelődtünk azon, hogy jobb az Alzheimer-kór a Parkinsonnál, merthogy jobb elfelejteni fizetni a sörért, mint reszkető kézzel a felét kilötyögtetni.
Ma már mindkettőt másként látjuk, látom. Nekem is mintha kissé remegne már olykor a kezem. Most a többieket figyelem. Nem vagyok egyedül, és kortársaim közül többnek lényegesen jobban remeg a keze.  Micsoda perspektíva. Ja és a memóriám se a régi.  
5 Az imával nehezen boldogulok. Fogalmam sincs, mi fán terem a misztika. Templomban is hiába erőltetem… Napi gondjaimra haza jár az eszem… Hajlam kérdése is a problémád. Ha tetteidet hited irányítja, dalosak a hétköznapjaid, mert örülsz, hogy a rád bízottakat szolgálod, megnyugodva Atyád akaratára hagyod sorsodat….többet érsz az önző áhítatúnál… Legalábbis a zsűri a díjat felezi, s neked, az alázatosnak ítéli. (332.)  Örök probléma a párbeszéd Istennel. Elképzelhető, hogy egyeseknek megadatik. De az a kivétel. Nemde?
6 Aki van, gondolok rá, szívem beledobban. Szólok hozzá, a párbeszéd egyoldalú marad... Lelkiismeretem huzaljain át telegrafál. (336.) Íme, P.P. válasza korábbi felvetésére. A dialógus eszköze a lelkiismerete.
7 Írni, mesélni muszáj, miként röpülni a madárnak. Kényszerképzet, ha nem kell senkinek. Ha pusztába kiáltott szó marad is, mint a prófétáé. (337.) Valóságos ars poetica.
8 …és a kötet utolsó mondata: Az örökkévalósághoz képest, csak pillanatra kipattanó szikrák vagyunk, hogy ahonnan kivillantunk, annak ragyogásába visszatérjünk. (341.) Legyen ez a végszó, hogy a médiából vett közhellyel éljek.