Mickey webnaplója

A Civilkör c. tévéműsorban nyíltan beszéltek a mintegy megvalósult 3. világháborúról. Én kicsit erősnek tartom a kifejezést, de sok vonatkozásban igaz. Sajnos csak a végét kaptam el a beszélgetésnek, ahol arról volt szó, hogy a globalisták az ezzel ellentétes véleményen lévők épelméjűségét vonják kétségbe, miközben más szavakkal, de a műsor résztvevői kifejtették, hogy a globalizmus lejárt lemez.
***
Érdekes megállapítást tesz Varga László, a misztikus püspök, aki azt hangsúlyozza, hogy a kényszerű leállás jó lehet azoknak, „akik elsősorban intellektuális kapcsolatban állnak Istennel. Pótolhatják olvasmányaikat, és értelmük útján mélyebb kapcsolatba kerülhetnek vele.” Ami tetszik, hogy nem tartja a misztikát kizárólagos útnak, ami a hegycsúcsra vezet.
***
Még érdekesebb egy népszerű olasz történet, amely, mint a népmese, „szájról szájra" terjed. Egy blog arról szól, ahogy egy olasz ateista orvos tanúságot tesz megtéréséről:
„Soha, a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran jöttek, aztán  százával… és már nem is orvosok vagyunk, hanem szelektálók… El kell döntsük, hogy ki éljen, ill. ki menjen haza meghalni (…). Két hete, én és kollégáim ateisták voltunk. Ez volt a normális: Mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, akik templomba jártak. Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került hozzánk komoly légzési problémákkal. Volt nála Biblia, és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta. Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve. Mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Beismertük: mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni!
Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve, két társunk meghalt, és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni, amikor csak adódott pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére lelünk! Kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket. Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, és mint még soha (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt), mindannyian kikészültünk. Mert az öreg pásztor, amíg velünk volt, olyan békét hozott, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk. A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen haszontalan voltam itt a földön. Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak, az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz embertársaim szenvedése, halála”.
Eddig a történet. Magam a reménytelenség ellenére remélem, hogy hazatérhet családjához, és jóllakhat.
Adja Isten, hogy így legyen!