Olvasom egy tapasztalt lélekismerő tollából, hogy kimenvén a templomból a híveknek első dolguk elfeledni, hogy miről is szólt a napi evangélium. Mivel ez velem is elő szokott fordulni, részben kerestem az okát, részben pedig azt, hogy mi is volt pl. vasárnap az evangélium, mi ragadott meg belőle, és mi volt nehezen érthető esetleg.
Nézzük sorra.
Az oka meglehetősen egyszerű. Nem úgy hallgatja az ember, mint a közöttünk sétáló Mester nekünk szóló szavait, hanem úgy, hogy igen, ez kb. kétezer éve hangzott el, évtizedekkel később meg, ahogy emlékeztek rá s leírták, alkalmasint először Márk, s az ő rövid forrását használva Máté az izraelieknek címezve, Lukács pedig Mária kiegészítéseivel irodalmi stílusban megszerkesztve. Jánosé évtizedekkel még később keletkezett, onnan néz vissza a történtekre.
Oka még az is, hogy a szakaszokat már annyiszor hallottuk, hogy nemcsak nekünk hiányzik belőlük a friss infó élménye, hanem olykor a prédikálónak is.
Hogy mi volt a tegnap felolvasott evangélium, arra tényleg rosszul emlékeztem. Arra gondoltam, hogy a Márk evangélium vége, de az szombaton volt. Vasárnap valójában az emmauszi tanítványok és a Feltámadott találkozását olvasták fel. Az elemzők el szokták mondani, hogy már nincs meg Emmausz, s hogy két-három órai járásra van Jeruzsálemtől. Ami visszatér a történetben bennem, s megmosolyogtat, hogy Jézus késedelmesszívűeknek, lassú felfogásúaknak nevezi a két Emmauszba tartó embert (akik egyike valószínűleg Lukács, aki evangélista lett), a két tanítvány pedig visszatérve Jeruzsálembe épp az ellenkezőjét állítja: „Ugye, hogy lángolt a szívünk...” pedig sokáig nem jöttek rá, hogy ki az alkalmi útitársuk, csak a kenyértörésről, de akkor ő eltűnt a szemük elől.
Hogy pontosan mi hangzott el, s főleg hogyan mondta a feltámadt Krisztus, nem tudjuk. Aki viszont prédikált róla, mintegy szemrehányásként értékeli Jézus szavait. Nekem az jutott eszembe, hogy éppen ennek a papnak a szólása, hogy „senkit se lehet jóvá szidni”. Ez elfogadható, akkor viszont a jézusi szemrehányás is inkább szeretetre méltó megjegyzés lehetett – vélhetjük utólag.
Amit minden kornak el akar mondani a történet, azt balladai homály fedi. Nevezetesen azt, hogy miképpen vezette le Jézus Mózesen kezdve, a prófétákon folytatva, hogy miket kell elszenvednie a Messiásnak ahhoz, hogy bemehessen az Isten dicsőségébe.
***
És az ígért zene… Legyen most a DBQuartet előadásában a Take Five c. szám. Dave Brubeck Jazz-pianista a cool jazz jeles képviselője. A Take Five szerzője szaxofonosuk, Paul Desmond. A doboknál a korabeli világhíresség, Joe Morello. A kvartett játszott II. János Pál pápának is amerikai körútja alkalmával. A számnak sokféle interpretációja létezik. Ez itt az eredeti.
The Dave Brubeck Quartet: Take Five
https://www.youtube.com/watch?v=PHdU5sHigYQ
2020.04.27. 03:31 emmausz
Nekünk is szól
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7215643442
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek