Mickey webnaplója

Napom egyik élménye, hogy leveszek egy könyvet a polcról abban a reményben, hogy no, ezt még nem olvastam. Az újdonságélmény egészen addig tart, amíg nem találkozom néhány aláhúzott sorral, amely kiemeléseket én tettem bele egykor. Az az érdekes, hogy az olvasottak élménye nagyon mélyen raktározódhat el bennem, ezért nem emlékszem, hogy egy kötetet olvastam-e már avagy sem. Azért tovább szoktam lapozni. Biztos abbahagytam a vaskos kötetet egy jelzőnél, egy képecskével jelzett helyen. De nem. Sőt, a kötet vége felé is találkozom a lényeget kiemelő megjegyzésekkel, aláhúzásokkal. Ha ez egyedi előfordulás lenne, szóra sem érdemes jelenségnek tekinteném, de már jó néhányszor belebotlottam hasonlóba. Most a Szeretetláng c., tíz éve megjelent könyvvel jártam így. De nem bánom, érdemes újra elolvasni, mert egy mozgalom lelki megalapozásának állít tartalmas emléket.
***      
Napom másik élménye, hogy valaki újra feltette Kocsis Zoltán majd egy órás előadását a magyar zongoristaképzés félmúltjáról és helyzetéről. A különféle művészek és művészjelöltek muzsikálásával gazdagon megtűzdelt előadás újra nagyon tetszett. Kocsis interpretációja lélegzetelállítóan szép, de mint tanár is zseni volt. Nagyon tetszett, ahogy bele-belenyúl egy-egy tanítványa előadásmódjába, és éles szemmel még élesebb füllel emeli ki az általa nem tetsző részeket, és intelligensen elmagyarázza, hogy mi lenne a helyes. A szép, hogy azonnal meg is mutatja. Nagyon élveztem. Mivel már több vele készült előadást végighallgattam-néztem, azt vártam, hogy ebben fog elhangozni az a részlet, amelyben egy operarészletet tesz át zongorára ott, azonnal rögtönözve. És még jobban teszik, ahogy a riporternek szabadkozik, mondván, hogy semmiség, hiszen tudja, hogy minek kell szólnia, és ezt vezeti elő hangszerén. 
Igen, ez a művészet, ez a született tehetség, ez a zsenialitás, amit talán nem is lehet tanítani. Olyan ez az eset, mint Mozarté, akihez zeneszerzésre jár valaki, s aki szerette volna , hogy Mozart bevezesse a komponálás titkaiba. Kérdésére Mozart olyasvalamit válaszol, hogy attól jó a komponista, hogy nem kérdez, mert tudja és teszi a dolgát.
Liszt is könnyedén válaszol egy okvetetlenkedő kérdésére, miszerint mi a titka a virtuóz zongorázásnak. Liszt válasza: zongorázni nem nehéz, csak a megfelelő billentyűket a megfelelő sorrendben s a megfelelő időben kell lenyomni.  Neki sikerült is.
Régóta kerestem Rácz Aladártól a román táncokat, de nem találtam a youtubon.  Gondolom, Kocsis Zoltán kíséretében ráakadok. Je cherche… et voilà.
https://www.youtube.com/watch?v=XX-XJdnu1I4