Mickey webnaplója

Valamiért megbízott bennünket a pap bácsi, Kemenes G., hogy vidéken készítsük elő a terepet, s a hangosítást rendezzük be egy találkozó indulására.
A felkérés a Fűrész utcai  (Zugló) lakásunkban ért engem. Délután öt óra tájban vártam az indulást. Valamiért elfelejtettem az órára nézni, s arra jöttem rá, hogy késésben vagyok. Azonnal át kell bicikliznem Emilhez, aki a Cz.-ék Nagy L. kir. úti-házában lakott valamiféle rejtélyes okból (valójában a Varsó u.-ban. Megjegyzem, hogy ráadásul idén elhunyt. Isten nyugosztalja!) Mentem egy megállót villamossal, és Emil éppen akkor ért le a kapuhoz egy hatalmas szerszámos ládával. Nem is egyedül mentem, hanem Csia öcsémmel, aki szintén vállalta a kalandos utat. Gyorsan elmondtam Emilnek, hogy késésben vagyunk, mert kezdődik a foglalkozás, de ő megnyugtatott: csak délután kettőre kell elkészülnie a hangosításnak. (Eszerint mégis reggel lett volna?) Mondtam neki, hogy oké, csak hazaszaladok bicikliért, mert autónk nincs, és a foglalkozás harminc-negyven km-re van a fővárostól. Így is tettem. Otthon elvégeztem szükségemet, (nem igaz, de erről később), valaki megjegyezte, hogy a pottyantóba nem így kell pisilni. másik valaki maga elé engedett, mert látta, hogy szaladnom kell. Szaladtam. De előbb rövidnadrágra cseréltem a hosszút, mert várhatóan nagy melegben kell tekerni. Már az utcán voltam, amikor eszembe jutott, hogy az eseményt beharangozó újságot korábban megvettem, és K. G. kérte, hogy vigyük le neki. A kredenc tetejéről levettem a napilapot, amelyben nem találtam a cikket, mindenesetre a hónom alá csaptam, és újra elindultam a Nagy Lajos király útjára, hogy találkozzam a két fickóval.  
Ekkor felébredtem.
Az óra fél négyet mutatott. Nem voltam a pottyantósban, ezért sürgősen felkerestem a legkisebb helyiséget a lakásunkban (nem pottyantós).
Még megjegyzem, hogy Csia 70 éves, és Amerikában él, viszont az újság igaz. Valaki tényleg újságot kért barátnőjétől, mert 1991-ben szerepelt egy képen, ahogy a pápa kezéből egy rózsafüzért vesz át. Sok újságot megvettünk annak idején, lehet, hogy nekünk is megvolt, de alighanem kidobtuk lakásrendezéskor.
Lám, idők és terek, valós és valószínűtlen élethelyzetek hogy egybemosódnak az álomban.                 
***
Sétálnom kellene napi 10 000 lépést. Mivel a lakásban tartózkodunk, megszámoltam, hány lépés a lakás, ha minden helyiséget körbegyalogolok. Kétszáz lépés adódott. Ez azt jelenti, hogy 50-szer kellene végigcserkésznem a lakást naponta, ha teljesíteni szeretném a normát. No, ez nem megy.
***
Szegény Fekete István, aki erős bagós volt világ életében, infarktusai után napi három cigi elszívására kapott engedélyt. Meg is jegyezte, hogy nagyon utálja a dohányzást, ennek a három ciginek a kivételével. Kettévágta őket, hogy hatszor gyújthasson rá, s amikor nem figyelték, titkon elővett a belső zsebéből még egy-egy cigit, hogy kielégítse csillapíthatatlan szenvedélyét. Megértem, mert komisz vonzódása van a bagósnak a cigihez. Én már csak tudom. Élénken emlékezem rá. Hiszen évekig arra ébredtem, hogy álmomban cigarettázom, de megébredve ujjaim között nem volt se égő, se elhamvadt cigaretta.  
***
Zene. Ahogy az ébredés és álom átmenete két dimenzió, úgy a komolyzene és jazz közti átmenet is az. Art Tatum a világ tán legtehetségesebb jazzpianistája Dvořák Arabesque-jét adja elő. Art Tatum vak zenész volt. A felvétel 1939-ben készült.  https://www.youtube.com/watch?v=LbYG5_jhOQY